Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
Vissza
Az év végi minősítés aktuális kérdései

 

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: köznevelésről szóló törvény) 54. § (1) bekezdése alapján a pedagógus köteles a tanuló teljesítményét, előmenetelét

– tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékelni,

– félévkor és a tanítási év végén pedig osztályzattal minősíteni.

 

Fontos: törvényi előírás, hogy az év végi osztályzatot az érdemjegyek alapján kell meghatározni! Ennélfogva nem fogadható el jogszerűnek az az iskolai gyakorlat, amikor mindenképpen megbukik a tanuló év végén, ha akár csak egy darab elégtelen érdemjegye volt/van a félévben. Miután az ágazati törvény garanciális jelleggel rögzíti azt a rendelkezést, miszerint az év végi osztályzatot az érdemjegyek alapján kell meghatározni, ezért a fentebb kifogásolt gyakorlat törvénysértő, amely ellen eredményesen kezdeményezhető jogorvoslat.

 

Az év végi osztályzat meghatározásakor figyelembe vehető-e az érdemjegyek átlaga?

 

Az ágazati törvény önmagában az érdemjegyek átlagának figyelembe vételét nem zárja ki, de nem is támogatja. E mögött egyrészt az áll, hogy nem célszerű valamely merev átlagolási szabály (például csak 2,0 átlagtól kapható elégséges és így tovább) pedagógiai programban történő rögzítése, másrészt a tanulmányok értékelése, minősítése a pedagógia szakmai munka része, és nem lehet egyenlő az átlagszámítással. Olyan belső szabályozás kialakítása szükséges, amely lehetőséget ad a pedagógusnak a pedagógiai szempontok érvényesítésével a tanuló személyre szóló értékelésére, minősítésére.

 

A minősítés hagyományos formája

 

Az év végi minősítés hagyományos formáját a köznevelésről szóló törvény 54. § (2) bekezdése rögzíti. E szerint az év végi osztályzatok a tanuló tudásának minősítésénél

– jeles (5),

– jó (4),

– közepes (3),

– elégséges (2),

– elégtelen (1).

 

Az évközi érdemjegyekhez hasonlóan az év végi osztályzatokat szóbeli vagy írásbeli szöveges értékelés kíséri.

 

A szöveges értékelés

 

A szöveges értékelés alapvetően abban különbözik a hagyományos formától, hogy a tanítási év végén az iskola a tanuló teljesítményét nem egyetlen számmal jelzi a szülőnek, hanem minden pedagógus szöveges formában leírja, hogy szerinte holt tart a tanuló a felkészülésben.

Kiemeljük, hogy a szöveges értékelés akkori éri el a célját, ha röviden, egyénre szabottan tartalmaz információt a szülő részére, és alapul szolgál a tanuló fejlődéséhez szükséges megoldások megtalálásához! A köznevelésről szóló törvény 54. § (3) bekezdése két évfolyam (első és második) esetében kötelezően szöveges értékelést ír elő, ezek közül a tanítási év végén az első évfolyamon kötelező szöveges minősítéssel kell kifejezni, hogy a tanuló kiválóan, jól vagy megfelelően teljesített, vagy pedig felzárkóztatásra szorul. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ágazati törvényben szereplő kifejezések nem a szöveges minősítés tartalmát határozzák meg, hanem azt, hogy mit kell kifejeznie a pedagógusnak a szöveges értékeléssel.

 A cikk teljes egészében elolvasható az Iskolaszolga júniusi számában.

2017-05-29 | Dr. Farkas Ildikó | Jogszabályfigyelő

Szeretnék ilyen híreket kapni >>