Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
Vissza
A coaching mint technika az oktatásban

 

Időről időre halljuk, olvashatjuk, mennyire fontos vagy fontos lenne, hogy az oktatásból a munkaerő-piaci igényekhez igazodva, szakmailag, valamint mentálisan is felkészült tanulók kerüljenek ki, akik a jövő munkavállalói lesznek. Összetett a szerepünk, nekünk, pedagógusoknak, hiszen amellett hogy tanítunk, ismernünk és alkalmaznunk kell tudni a munkaerőtoborzást és a felkészülést segítő új oktatási módszereket. Ezek egyike a coaching.

Sorba vettem a feladatokat a tanévben. Magas osztálylétszámmal kezdem a munkát az ötödik osztályban. A gyerekek átlag öt¬hat órát tanulnak délelőtt. Azt követően ebédelnek, majd a délutáni tanulószobán készülnek a következő napra. Számos szakköri foglakozást is délutánra szerveznek. Jó esetben fél óra szabad mozgás, játék töri meg a monotonitást. Szüleik saját munkaidejük után, tizenhét órát követően viszik haza csemetéiket. A gyerekek reggel a hét órai érkezés és tizenhét órai távozás között napi tíz órát töltenek az iskolában. Hazaérve, nem jut idejük magukra, már ha tudnák is, hogyan kezdjenek hozzá a hatékony befelé forduláshoz. A játék, a kísérletezések, a tapasztalások, az érdeklődésüket felkeltő dolgok kipróbálása is elmarad. Fáradtak, frusztráltak, meg nem értettek. Joggal merül fel az igény: segítség kell nekik is. A saját nyelvükön kell megszólítani, rávezetni őket, hogy csak magukra számíthatnak az egyensúly megteremtésében. Ebben a nevelési szakemberek, a pszichológusok, a tanárok is egyetértenek. Mára számos iskolában vezették be – de egyre több helyen szorítják be a szoros óraszámkeretbe – a személyiségfejlesztést, ám többnyire az osztályfőnöki órákat használva erre a célra.

Az alábbiakban néhány olyan módszert és tényleges megoldást mutatok be, amelyet a cochok egyéni és osztályszinten alkalmaztak, és mérhető eredményeket hoztak.

„Gyerekeinket meg kell tanítanunk a stresszkezelésre, az önuralom gyakorlására, a közösségben való alkalmazkodásra…”

Teljesítményorientált világunkban talán nem túlzás, ha azt állítjuk, az élet minden pillanatában megfelelni kényszerülünk valakinek vagy valamilyen irányba. A stressz mindennapi életünk része lett. A kérdés csak az, tudjuk-e kezelni, tudunk-e különbséget tenni az egyes helyzetek okozta különféle stresszek között.

Nincs ez másként az óvodában, az iskolában sem. Gyerekeinket meg kell tanítanunk a stresszkezelésre, az önuralom gyakorlására, a közösségben való alkalmazkodásra, hiszen ezek hiányában nagyon nehézzé válik a mindennapok feladatainak elvégzése. Stresszhatás éri őket, amikor kilépnek az utcára, amikor átlépik az óvoda, iskola kapuját, megérkeznek a csoportba, az osztályba. Az egyes foglalkozáson, órákon ki-ki könnyebben vagy nehezebben teljesíti a követelményeket, amelyek fejfájást okozhatnak. Azonban nem az a megoldás, hogy felmentjük őket kötelességeik alól. Sokkal inkább tanítsuk meg számukra, hogy az egészséges vizsgadrukk előrevisz, teljesítménynövelő, míg a kezeletlen stressz betegségek forrása lehet.

Tanárként nehéz dolgom van akkor, amikor egy osztályba több tanulási, magatartási zavarral küszködő gyermek is jár, és az osztályban folyó munka eredményméréseinek igazodniuk kell a gyerekek életkori sajátosságaihoz és a mindenkor elvárható tudásszintjükhöz úgy, hogy az osztály valamennyi tanulója elsajátítsa a tananyagot, előmenetelük ne sérüljön. Általános pedagógiai tudásom sokszor kevésnek bizonyul. Ezért keresem az olyan módszereket, amelyek nem sértik a gyógypedagógia bonyolult határait, de megoldást jelenthetnek a sikeres tanításhoz. Ezért fordultam a coach nyújtotta módszerekhez. Az önismeret tanulásában segít a Budapesti László Gimnázium tanárai által kifejlesztett MQ-módszer. Az „itt és most” technikával a viselkedési elemekre fókuszál, növelve a tudatosságot és az önbecsülést.  A gyerekek szívesen vettek részt a játékos foglalkozásokban, megérezték a segítséget, a mindennapi életben a bizonytalanságérzetük kisebb lett. Javult
– tanulástechnikájuk,
– rendszerezőkészségük,
– figyelmük,
– koncentrációs idejük.

Stresszkezelésük tapasztalatait felhasználva pedig hatékonyan javíthatnak életminőségükön.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó januári számában.

2018-01-23 | Pammer Stella | Módszertár

Szeretnék ilyen híreket kapni >>