Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
Vissza
Könyvet a gyerek kezébe!

 

Az olvasóvá nevelés szükségessége

A szerző az olvasóvá nevelés szükségességével, feladataival, módszereivel foglalkozó gondolatait foglalja össze a pedagógustársak és mindenki számára, akiknek szintén kulcskérdés ez a téma. Az olvasáskutatás szakembereinek munkái hangsúlyozzák az aktualitást. Milyen művekkel tehető élménnyé a mai gyermeknek az olvasás? A kötelező olvasmányok és a nyári szünetre ajánlott olvasmányok kiválasztásához figyelemreméltó ajánlati listát is tartalmaz az alábbi írás.

Mindannyian érzékeljük, hogy az úgynevezett netgeneráció olvasási kedve messze elmarad attól az élményolvasástól, amiről Szabó Lőrinc ír. Holott nagyon is jó lenne, ha valamelyest részük lenne abban az eufórikus boldogságban, amit az olvasás adhat!

A dr. Gombos Péter és társai kutatási eredményeiből született tanulmány  szerint az 1995 után születettek számára az információszerzés vált elsődlegessé, és nem a szépirodalom nyújtotta élmények. A megkérdezett fiatalok a szabadidejüket inkább a barátaikkal töltik, a zene, a számítógép, a sport a következő a sorban, majd a plázázás – különösen a lányoknál – szinte ér annyit, mint az olvasás. Az internetet főleg csetelésre, közösségi oldalakon való jelenlétre használják. A tanulmányban megkérdezettek ma már felnőttek, akik nem mutatnak példát az olvasásra, hiszen egy 2005-ös vizsgálat szerint a magyar lakosság 60 százaléka egy könyvet sem olvas el egy év alatt. Ehhez az is hozzájárulhat, hogy minden negyedik ember funkcionális analfabétának számít, vagyis nem képes információt szerezni az olvasott szövegből.

Sokan állítják, hogy a fiatalok igenis olvasnak, az internetezés révén többet találkoznak a betűkkel, mint korábban. Mi, akik az olvasóvá nevelés fontosságáról meg vagyunk győződve, tudjuk, hogy a szépirodalom olvasása egészen mást jelent.

A könyvek olvasásakor olyan világokkal találkozunk, olyan emberi kapcsolatokról szerezhetünk tapasztalatot, amelyhez nyolc élet is kevés volna. A jó könyv kinyitja a szemünket a világra, gazdagabbá, érdeklődőbbé válunk általa. Sokszor azonosulva a főhőssel, az ő sorsán keresztül saját életünkre ismerhetünk, és erőt vagy vigaszt nyerünk. A lelki erősödést, a pozitív életszemléletet, személyiségünk fejlődését kapjuk egy beleélő, jó olvasás során. A szülői prédikációt meghallgatják a gyerekek, de igyekeznek elfelejteni, míg az olvasott történet megérinti őket, és beleég a lelkükbe. Gazdagabbá válik a képzeletük, és ennek nyomán a kreativitásuk is. Az alkotáshoz, az alkalmazkodáshoz feltétlenül szükségesek ezek a képességek. Erőlködhetünk a szövegértés fejlesztésével, de soha nem tudja olyan jól egy szöveg értelmét felfogni, összefoglalni az, aki nem olvas szépirodalmat.

Mondhatjuk azt, hogy a gyerek más érdeklődésű, ő a matematikában, a nyelvekben tehetséges, de az olvasás mindenkinek előnyére válik, hiszen a matematikai szöveges feladatot, a nyelvvizsga-feladatot, az egyetemi jegyzetek feldolgozását, a munkahelyi iratokkal való megbirkózást csak a jó szövegértési képesség birtokában lehet megoldani. Ezt a képességet pedig olvasással lehet elsajátítani. Sorolhatnánk még az olvasás előnyeit:
– A rendszeres olvasás fejleszti, tréningben tartja az agyat.
– Saját életünkhöz tapasztalatokat szerzünk más életutak megismerésével.
– Csökkenti a stresszt és a szorongást.
– Kiemel a mindennapi gondokból, segít ellazulni.
– A könyvolvasás által nő a műveltség.
– A jó könyv vigaszt nyújt.

Hogyan ébresszünk kedvet az olvasáshoz?

Az olvasóvá neveléshez az iskolai tapasztalatok adják meg a kiindulópontot. A magyartanárok értékes művek, kötelező és ajánlott olvasmányok feldolgozásával próbálkoznak, de a tapasztalatok lehangolóak. A magyartanárok konferenciája jutott arra a következtetésre, hogy a mostani kötelező olvasmányok nem alkalmasak arra, hogy megszerettessék az olvasást. Sokszor a kötelező olvasmányokkal csak elriasztják az irodalomtól a fiatalokat. „Mi a baj a kötelezőkkel? Ugyanazokat olvassuk, mint 80 évvel ezelőtt, a kötelezők kétharmada 19. századi alkotás, a legújabb, az Ábel 90 éves. A gyerekek nem értik olvasmányaik jó részét, így nem tudják feldolgozni a tartalmat. Ismeretlen szavak garmadája, hosszú mondatok, lassú cselekményvezetés, és az azonosulási lehetőség hiánya akadályozza a befogadást. Könnyen kedvüket vesztik a tanulók, ha nehezen értik a szöveget, főleg, ha akadozik is az olvasás, és nem állnak közel hozzájuk a művekben feldolgozott problémák, nehezen tudnak azonosulni a szereplőkkel. Ezért aztán nem beleélik magukat a művekbe, hanem rövidített változatokhoz nyúlnak, vagy videón megnézik, hogy a történetet ismerjék, mert iskolai feladatnak tekintik csupán. Legtöbbször a szülő is ezekben a megoldásokban partner, és nem segít a fő célban a szülői minta sem, mert a gyerek nem azt látja, hogy szülei könyvek elolvasásával szórakoznak.

Nem arról van szó, hogy a kötelező, illetve házi olvasmányok rossz művek lennének, hiszen tudjuk, hogy nagyon fontos értéket képviselnek, de nem ezekkel a könyvekkel kellene elkezdeni az olvasásba való bevezetést. A mai ajánlott olvasmányoknak a huszadik, harmincadik olvasott könyvnek kellene lennie a fiatalok kezében. Ne ezekkel a művekkel akarjuk megszerettetni az olvasást!

Az olvasóvá neveléshez a pedagógusoknak kell jó módszereket kitalálni. Az olvasóvá neveléshez idő és energia kell.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó szeptemberi számában.

2018-08-10 | Martin Jánosné | Módszertár

Szeretnék ilyen híreket kapni >>