Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
Vissza
Tanévkezdés felkészülten

 

Felszabadultság és kétely

A vakáció kitörésekor nagy felszabadultság vesz erőt a gyermekeken, de a szülőkön is, hiszen nincs leckeírás, dolgozatok, otthoni beszámoltatás, konfliktusok, reggeli feszült készülődés és így tovább. Aztán a szülő elkezd aggódni, mi lesz a gyerekkel a nyári szünet hosszú hetei alatt. Igyekszik megszervezni, hogy ne mindig a tévé előtt heverjen, ne mindig a telefonját babrálja, ugyanakkor ne unatkozzon látványosan. A felügyelet nehéz logisztikai feladatát nagyszülővel, nyári táborral, napközis táborral – a lehetőségeihez mérten – megoldja, de ott motoszkál benne a kétely, vajon nem felejti-e el a tanultakat ennyi kihagyás után a csemete.

Számos lehetőség van arra, hogy tankönyvek nélkül is gazdagodjon ismeretekben a gyermek, és a tanultak is mélyülhetnek a gyakorlati tevékenységek során. Mégis, ahogy elérkezik az augusztus, a szünet utolsó hónapja, és ahogy a boltok polcaira felkerülnek az iskolatáskák, tolltartók, füzetek, tollak, színes ceruzák és az iskola egyéb kellékei, a gyerekek és a szülők gondolataiba a még javában tartó nyaralási idő alatt is óhatatlanul befészkeli magát az új tanév kezdetének közeledése.

Az elmúlt tanév tapasztalatai

Az iskolára készülés egyaránt jelent lelki és fizikai, tárgyi felkészülést. Az előző tanév tapasztalatai, esetleges sikertelenségei irányítják a figyelmet a tennivalókra. Akárcsak az újév, a tanévkezdés is lehet célok kitűzésének, fogadalmak megfogalmazásának időszaka.

Szülői oldalról ez jelentheti azt, hogy átgondoljuk, vajon mennyire segítettük gyermekünket az iskolai munkában, megtettünk-e szülői felelősséggel mindent azért, hogy gyermekünk jó kedvvel, motiváltan élje meg életének ezt a fontos szakaszát, az iskoláséveket. Az iskola nem pótolja a családot, sőt, a családi hatások erősebbek a személyiségfejlődésben. A gyermeknek a magabiztos feladatvállaláshoz tudnia kell, hogy szülei bíznak benne és szeretik. Felteheti az alábbi kérdéseket a szülő:
– Vajon eleget beszélgettem vele?
– Kiderült-e, miért nem szereti egyik-másik tantárgyat?
– Milyen a kapcsolata a társaival?
– Nem várok-e el tőle túl sokat?
– Ismerem-e, elismerem-e a képességeit?

Mindezek tükrében át lehet gondolni, hogyan javítható egy-egy nap időbeosztása, milyen közös szabadidős tevékenységekkel oldjuk a napi feszültséget. A közös beszélgetések során derül fény arra, mit lehetne elhagyni a délutáni hajtásból, hogy nem is szereti gyermekünk azt a különórát, amit mi erőltetünk. Ha ismerjük a képességeit, és a pedagógussal is beszéltünk erről, el lehet dönteni, hogy változtatni kell. Nem lesz belőle élsportoló vagy híres zeneművész, de nagyobb rá az esély, hogy boldog ember legyen, és végtére is a családnak ez a célja. A gyerek úgyis azt szereti csinálni, amiben sikere van, de a választott dolog végig viteléhez ragaszkodni kell.

Érdemes elhatározni azt is, hogy ne vallatás legyen az iskolából hazaérkező kérdezgetése „Mi volt az iskolában?”, hanem egy olyan beszélgetés, amikor mi is beszélünk a saját munkahelyi napunkról, és így nem prédikációt nyomunk a füle mellé, hanem talán példát nyújtunk a kötelességről, hivatástudatról, munkatársi együttműködésről, a sikeres munkavégzés elégedettségéről. A felnőttek személyes példamutatása a legfontosabb, hiszen a fiatalok éles szemmel figyelik, hogyan folyik az élet, és a „bort iszik, miközben vizet prédikál” módszer nem válik be.

A nyaralás gondtalan napjait nem szabad elrontani ijesztgetéssel, az iskola rémével fenyegetni a gyereket, hogy akkor majd nem teheti ezt vagy azt. Persze sok szülő lazábban éli napjait a vakáció idején, és saját magát is át kell programoznia iskolai üzemmódra. A lelki felkészüléshez az is hozzátartozik, hogy a várható jó dolgokról essen szó, és az iskolai évet az élet természetes részeként mutassuk be, ahol örömök és nehézségek váltogatják egymást. A házi feladat is lehet jó, amikor új, érdekes dolgokról van szó, alkotásról, kutatásról. A felelés, a dolgozatírás is lehet jó, mert sikert, elismerést hoz. A felnőtteknek is naponta tanúsítaniuk kell a munkahelyükön a hozzáértésüket. Beszélgessen a szülő erről, arról is, hogy az új tanévben milyen új tantárgyak lesznek, és mi minden érdekes dolog kerül elő. Az ilyen célokkal felkelthető az érdeklődés, és már nem csak a barátok miatt lesz jó iskolába menni.

A felkészülés

A tanuló lelki felkészítése a legtöbb családban augusztus 20. után intenzívvé válik, de sokan a kereskedelem iskolaszer-kínálata miatt hamarabb kezdik meg a ráhangolódást, el akarják kerülni a zsúfoltságot, és a választék megcsappanásától is tartanak. Az iskolaszerek beszerzése, felfrissítése része a lelki ráhangolódásnak, hiszen örömet szerez egy új, divatos mintájú, márkájú táska, toll, színes készlet, borítók, címkék. A nevelés fontos része, hogy ne adjunk tápot a követelőzésnek, és ne vegyünk meg csak azért valamit, mert az osztályban a többieknek is biztos olyan lesz. Az iskola és a családok összefogásával az értékrend jó irányba fejlődhet.

A tanszerek összekészítése és felfrissítése magával hozza a tanulási környezet felülvizsgálatát is. A tanulóhely, íróasztal kapjon elég fényt, a zajoktól, figyelemelvonó dolgoktól távol legyen. Nem célszerű ott telerakni a falat a kedvenc sztárok képeivel, azoknak a pihenőtérben kell helyet keresni. Kedvező lenne a családi lehetőségek függvényében olyan helyet kialakítani, ahol tanulás közben egy kis szünetet tartva lazíthat a tanuló. Sokkal nagyobb rendet tud tartani az iskolai holmik között, ha ez a két funkció különválik. Az íróasztal rendezése folyhat szülői tanácsadással, és a közbeni beszélgetés már el is veszi feladatjellegét. Az előző évi könyveknek még szeptember elején is lesz szerepük, hiszen szülő, diák egyaránt tudja, hogy az órák ismétléssel kezdődnek, és a felmérésekkel a pedagógus az első időszak munkájához megszerzi azt az információt, mennyit felejtettek diákjai, melyek azok a készségek, amelyek gyenge lábon állnak a továbbhaladáshoz.

Az a kisdiák, aki magabiztosan szeretné kezdeni az új tanévet, jól teszi, ha nem gyötrődve, nem kínlódva, és nem szülői kényszer, hanem tanács hatására belenéz az előző év tankönyveibe, összefoglaló vázlataiba, felfrissítve a tanultakat, edzésre sarkallva memóriáját. Érdemes végiglapozni az eddigi témákat, mert nagyobb biztonságérzettel foghat neki a tanultakra építő tanulmányoknak. Nemcsak azokat a tantárgyakat frissítsük fel, ahol kevésbé voltak jók az eredmények, hanem a kedvenc tárgyak ismeretei is halványodtak a többhetes szünet alatt. Naponta egy-egy óra elég is erre a műveletre, és nem alakul ki ellenérzés, sőt, nő az önbizalom, hogy mennyi mindenre emlékszik.

Az iskolákban már a tanévnyitó előtt megvásárolhatók az új tankönyvek. A készülődéshez tartozik, hogy a kisdiák belelapoz a friss, könyvszagú tankönyvekbe, és biztos felfedez jó néhány olyan témát, ami felkelti az érdeklődését. A könyvborítás, címkézés szinte ünnepélyes időszak a nyár végén.

Fontos lenne elérhető célokat kigondolni, eltervezni az új tanévre. Egy nyár alatt is rengeteget fejlődnek a gyerekek, és nem csak testileg. Az év végi bizonyítvány elemzésekor még nem volt annyira céltudatos a fogadkozás, mint szeptember közeledtén. A felnőtteknek arra kell biztatni a tanulót, hogy jelentős célokat tűzzön ki, és inkább kevesebbet, de annak súlya legyen, és teljesíthető legyen. Bizonyos tárgyakból a jobb osztályzat viszi a prímet a fogadalmakban, de okos dolog olyanokkal is foglalkozni, ami az életmód javítására szolgál. Ilyen például
– a tervezett időbeosztás,
– a tantárgyak tanulási módszereinek a fejlesztése,
– munka és pihenés aránya,
– korai lefekvés,
– időbeli felkelés,
– táska és ruházat útra készítése az esti időszakban a reggeli rohanás kivédésére.

A problémák megelőzésére szolgáló okkeresésében és megoldások eltervezésében a szülő közös munkát végezzen a gyerekkel, de mindenképpen várja meg az önkéntes vállalásokat. Az érett, megfontolt terveket aztán elismeréssel nyugtázhatja a szülő, a dicséret pedig büszkeséggel töltheti el a gyermeket.

A célok között szerepeljen az is, hogy a mindennapi tanulás mellett érdekli-e valamilyen szakkör, sportkör, ahova szívesen járna, amiben képességeit fejlesztheti, és főleg örömöt jelent számára. Arra a szülőnek kell figyelnie, hogy ez olyan legyen, amit szeret csinálni, és sikerélményt nyújt. Természetesen lehet a családnak olyan nevelési elképzelése, hogy tanuljon meg a gyerek valamilyen hangszeren játszani. Ez nagyon jó, fejlesztő célkitűzés, de akkor nem fullad kudarcba, ha hagyjuk, hogy a zenepedagógus és a gyerek a hajlama, kedve alapján válasszon hangszert. Fontos a mozgás. A gyerek személyisége és testi adottságai döntik el, milyen sport hoz számára valódi kikapcsolódást, egészséges felüdülést. Hagyjuk választani, tanárára hallgatni! Ne akarjunk élsportolót nevelni, de a kitartás, a nehézségek legyőzésének képessége a sport hozadéka, és bátorítsuk a gyermeket, ha fel kívánná adni.

A felkészüléshez tartozik az is, hogy megerősítsük gyermekünket abban a hitben, hogy ha gondja van, szüleihez mindenben fordulhat, és beszélgessünk arról is, hogy az iskolában kihez fordulhat, ha problémája támad. A társakhoz, tanáraihoz való viszonyáról is jó lenne képet kapni, hogy tanácsokkal lehessen ellátni.

Az iskolakezdés a gyermekek életének természetes velejárója, és ha jó az iskola és a családi légkör, akkor örömmel, szívesen járnak iskolába.

A pedagógusokkal együttműködő szülők tudják, hogy mely készségek, képességek gyengesége okozza a tanulási nehézségeket. Képességfejlesztő játékok, feladatgyűjtemények állnak rendelkezésre, hogy ezeket elővéve, játékosan fejlődjön az a kompetencia, ami még hiányosságot mutat.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó aktuális számában.

2018-09-05 | Martin Jánosné | Módszertár

Szeretnék ilyen híreket kapni >>