Vissza
Mit ad a nyár? – A tanulmányi kiesés vizsgálata

 

Persze, hogy megszoktuk: a nyár a kikapcsolódásra, feltöltődésre való. A tanároknak és a diákoknak is meg van a lehetőségük, hogy felmentést kapjanak az iskolai teendők és elvárások alól. Az iskolában alkalmazottak pedig előkészületeket tehetnek a következő tanévre.


Ezek a megszokások szükségessé teszik, hogy a családok a nyári időszakra tegyék a gyermekekkel eltölthető szabadidejük legnagyobb részét, és persze a szolgáltatóknak is arra kell készülniük, hogy a kilenc hónapos pangás után eljön az idő, amikor a kereslet nagymértékben megugrik. A helyi és állami szerveknek is biztos egyensúlyt kell kialakítaniuk az egész évi és a nyári időszak munkálataiban.

A gyermekek tanulási vágya és készsége is hasonlóan alakul, mint a fentiekben felsorolt szereplőké. Hozzá vagyunk szokva, hogy egy hosszabb szakasznyi kihagyás után kezdünk neki az oktatási feladatoknak, a diákok pedig a tanulásnak és velejáróinak. Ha azonban abból indulunk ki, hogy hivatalosan a iskola biztosítja a tanulmányi előmenetelt és az ahhoz szükséges tudás megszerzését, mi történik akkor, amikor az zárva van?

1906 óta léteznek adatok arra vonatkozóan, hogy a diákok jelentős tudásvesztéssel érkeznek az iskolába a vakáció után. A tudásvesztés mértéke körülbelül egy hónapnyi és elsősorban a matematikai, olvasási, illetve a nyelvtanulásban elért eredményeket érinti.  Mindezek erősen függnek az addig már elért eredményektől, a tudásterülettől, illetve a családok társadalmi-gazdasági helyzetétől.
A szülők a szakemberekkel egyetértésben állítják, hogy gyermekeik a folyamatos ellenőrzés, feladatadás hiánya miatt veszítenek érdeklődésükből. Ezzel együtt sokat felejtenek, és jelentős erőfeszítésükbe telik, amíg a megszokott színvonalat, tanulási tempót a következő tanév elején felveszik. Az első iskolai hónap szinte csak az erőgyűjtésre fordítódik.


Ez a jelenség különösen igaz a hátrányos helyzetű, valamint a speciális oktatási igényű gyermekekre nézve. Ezeken az esetekben a tudásvesztés jelentősen nagyobb arányú, a tanév eleji felzárkózás pedig sokáig csak kísérlet marad.


Vannak, akiknek az anyagi helyzete megengedi, hogy nyári felkészítőkre járjanak. A jobb lehetőségeket kapó diákok ennek következtében előnyökre tesznek szert, ami mindösszesen igen jó ómen a sikeres tanévi és iskolai előmenetelhez.


Azok viszont, akik anyagilag ezt nem engedhetik meg maguknak, újabb lemaradásélményeket élnek át iskolakezdéskor, amikor mások többlettudásával szembesülnek.

A nyári vakáció hatása a különböző készségterületeken is eltérő.
A matematikai számítási és helyesírási készségek, a ténybeli és eljárási ismeretek megszerzését szolgálják, míg a matematikai fogalmak, a problémamegoldás és az olvasás megértése, fogalmi alapúak. Kognitív pszichológiai magállapítások szerint a gyakorlat, gyakorlás nélküli tények és készségek fognak leginkább elindulni a felejtés útján.

Mindezekkel együtt a nyári tanulási lehetőségeket kínáló programok arányait tekintve egyfajta növekedés észlelhető. Ugyanez a növekvő arány tapasztalható az tanulmányi naptári évet arányosabban felosztani vágyó igények tekintetében is.
Mielőtt állást foglalunk, vizsgálni kell,
1.    hogy milyen hatással van a nyári szünidei tanulmányi kiesés a tanulmányi előmenetelre, valamint az esélyegyenlőségre,
2.    hogy az új nyári tanprogramok ilyen lehetőségeket kínálnak az űr kitöltésére,
3.    illetve milyen egyéb megoldásoknak van helye az egyenlőbb tanulmányi időelosztás gyakorlati megvalósítása terén.

A nyári tanulmányi kiesés vizsgálatakor a legjobb esetben is csupán stagnálásról lehet beszámolni a diákok tudásvesztése tekintetében. A legrosszabb esetben a bő kéthónapos kiesés egy hónapos lemaradással jár. A nyári tanulási kiesés matematikában valamivel nagyobb lemaradást jelent, mint a nyelvtanulásban és az olvasásban.


Amennyiben feltételezzük, hogy a hátrányos helyzetben lévő diákok eleve lemaradásokkal küzdenek, akkor azt is biztosra vehetjük, hogy ezek a diákok átlagosan két hónapos olvasási és számolási lemaradást hoznak össze a nyár folyamán. A társadalmi-gazdasági tényezők kritikus szerepe a tanulási tapasztalatok-, az olvasási anyagokhoz való hozzáférés-, az utazások-, és a tanulási tevékenységek hiányában mutatkozik meg.


A nyári iskola lehet egy lehetséges megoldás?


A nyári, nem kötelező programok látogatottsága a diákok számarányát tekintve nem megfelelő. Azok, akik nem vesznek részt a programokban, illetve jelentkeztek, de nem teljesítik a vállaltakat, hiányzásukkal aláássák a programok eredeti céljait. Ezekben a képzésekben a diákok csupán annyit látnak, hogy megint csak tanulni kell.


Ha azonban a kepézések céljának és programjainak szükségességéről tiszta képet kapnának a diákok és szüleik, valamint ezeket a programokat sikerülne összekapcsolni olyan tevékenységekkel, amelyek nem a tantermi környezetet idézik, hanem a kikapcsolódásérzetet erősítik, nagyobb arányban lehetne biztosítani a részvételi hajlandóságot. A programok hatása és eredményei még komolyabbnak, amikor az érintett közösség viszonylag kis létszámú, és amikor az elvárásokat személyre szabottan kapják a tanulók.
Az is tény, hogy a nyári iskolában a korszerű, gazdag programtervvel bíró tanulásra összpontosító nyári programok pozitív hatással vannak a résztvevők tudására és készségeire.


A résztvevő diákok közül a nem hátrányos helyzetű diákok nagyobb mértékű pozitív eredményt mutatnak, mint a hátrányos helyzetű diáktársaik. A fentiekben olvasható tényeknek megfelelően a nyári korrekciós programok nagyobb hatással bírnak a matematikai tudásra, mint az olvasásra.
Összességében elmondható, hogy a nyári iskolában töltött idő alatt a diákok többsége tud felmutatni haladást, illetve azok, akiknek az iskolai hónapok alatt lemaradásaik voltak, nagy számban sikerül felzárkózni a kevésbé feszített tempójú nyári tanulmányi időszak alatt.

A módosított naptári iskolai év is szolgálhat megoldásként a nyári tudásvesztés megelőzésére, illetve kiiktatására.
A hosszú nyári szünet megszüntetését szorgalmazók száma növekvőben van.
Ebben az esetben hangsúlyozni kell, hogy nem a pihenő időszak megkurtítása, hanem
1.    a tanév meghosszabbítása, illetve
2.    a pihenőidőszakok arányosabb elosztása a központi kérdés.
A hosszabb iskolai év esetében kérdés, hogy az iskolában eltöltött további idő vezethet-e a diákok fáradtságának növekedéséhez, vagy nem.


Beszélhetünk csupán napokról, mondjuk olyan egy hétről, amivel kitolható a tanév és ami nem okozna egyszerre nagy változást. Ebben az esetben ez a hosszabbítás csak hozzávetőlegesen 3% -os időbeni növekedést jelentene, ami viszont nem lenne megoldás a nyári lemaradás egy hónapos időszakának ellensúlyozására. A legkevesebb 30-35 további napra lenne szükség ahhoz, hogy a diákok teljesítményében észrevehető változások történjenek.

A második esetben az iskolai naptár változásának számos támogatója olyan megállapodásokat követel, amelyekben a gyerekek hosszabb ideig járhatnak iskolába, viszont a hosszú nyári vakáció helyébe a szünetek rövidebb ciklusai léphetnek.


Az biztosan következik a fentiekből, hogy a hátrányokkal tanulók előmenetele javul, ha folyamatos, arányos terhelésnek vannak kitéve, ugyanez igaz a nem hátrányos helyzetű gyerekekre is. A program előre sejthető jó eredménye a diákok eredményeinek tükre is, így, ha az pozitív hatású, akkor az a diákok előmenetelére vonatkozik.


A közösség bevonása a módosított iskolai naptári év programtervezésébe egy egyenletesebb, kiszámíthatóbb tervezési lehetőséget adhat az iskolai partnerhálózatoknak. A magas színvonalú munkahelyi tevékenységek biztosítása is elengedhetetlen lesz, ami viszont a módszerek és a lehetőségek szelesebb skáláját nyitja meg az tanárok, képzők és oktatók számára.

A felzárkózásra szoruló diákok a jelenlegi rendszerben az iskolai lemaradásukat alig tudják bepótolni, s mire elérkezik a nyári szünidő a maga két hónap tanulmányi kimaradásával, az addig elért eredményeknek a tudásvesztés miatt szinte nem marad nyoma. Amennyiben több, kisebb pihenő-ciklus ékelődik be a tanulmányi időszakba, a kieső órák száma csökken, így a lemaradás aránya is alacsonyabb lesz. A felzárkóztatás eredménye kiszámíthatóbb lesz erőfeszítésben és felkészülésben egyaránt.

Tudjuk, hogy a gyerekek a matematikai-, olvasási-, valamint az idegennyelvi tudásukból jelentősen veszítenek a nyári szünet alatt. Ha ez így is van, a tanév ciklusainak arányos elrendeződése együtt kell járjon a megfelelő tantervi reform összehangolásával. Mindez pozitív hatással lehet a diákok tanulási előmenetelére.

A pénzügyi vonzatot tekintve meghosszabbított időszakokra a nem állandó tantestületi tagok fizetését a fenti esetek mindegyikében ki kell természetesen gazdálkodni így, az ezzel járó kiadások nőni fognak. Ugyanez vonatkozik a költségtérítésekre is, valamint az egyéb időszakos szerződésekre is.
Fegyelembe kell venni olyan szervezetek működési ciklusait is, amelyek lehetőségeket teremtenek a diákok művészeti-, illetve sport-tevékenységeinek gyakorlására, bizonyos esetekben kiemelkedő eredményeik elérésére. Ott vannak még a mentorprogramok és számos egyéb program, aminek időben összehangolt változtatására is szükség lehet.


Felmerül a kérdés a középiskolai nyári munka, valamint a közösségi munkavégzés lehetőségeinek megmaradása, illetve átcsoportosítása ügyében is. Ezekhez nyilván kidolgozott megoldási tervek szükségeltetnek.

A cikk teljes egészében elolvasható a Közoktatási és Köznevelési Tanácsadó című folyóirat augusztusi számában.

2019-07-04 | Nagyné Béres Andrea | Módszertár

Szeretnék ilyen híreket kapni >>