Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
Vissza
Reagálás Vit Olivér elemzésére

Vit Olivér cikke komoly elemzés, több mint egy szerzői ív terjedelmű, és azt ígéri: „felhasználom az eddig (2016. május 15-éig) az interneten elérhető véleményeket,”[1] majd felsorol három nevet, köztük az enyémet. (Egyébként ezen észrevételeknél frissebb és részletesebb tanári és diák reagálások is felkerültek az internetre, amelyekre Vit Olivér nem hivatkozik: http://eduline.hu/erettsegi_felveteli/2016/5/4/Tortenelem_erettsegi_2016_percrol_percre_6TIRJK)

 

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kiadványban hivatkozott források az érettségi napján, kora délután, még a hivatalos megoldókulcs nyilvánosságra hozatala előtti „gyorsreagálású” reflektálások. Ezek célja az izguló diákok tájékoztatása, és a feladatok értelmezése a szakmai kritériumok mellett a vizsgázó fiatalok szemszögéből történik, és más műfajhoz tartoznak, mint egy későbbi alapos szakmai-módszertani elemzés, mint amilyen Vit Olivér munkája. (Ezt azért is merem állítani, mert utóbbi műfajban Dupcsik Csabával közösen „elkövettünk” már egy érettségi-elemzést is: http://socio.hu/uploads/files/2013_2/2dupcsik_reparszky.pdf).

 

A „gyorsreagálás” műfaja ugyanis valóban könnyen eredményezheti a Vit Olivér által nekem is felrótt „elhamarkodott véleményt.”[2] Ezt a kritikát egy esetben valóban jogosnak is tartom: amikor a metoikoszok bevándorlóként definiálását, s ezzel a diákok esetleges megtévesztését kifogásoltam.[3] Viszont a cikk szerzőjének ehhez fűzött megállapítását, amely szerint „ezt az állítást leginkább a diákok véleményével lehet alátámasztani és nem prejudikálni!”[4] két okból is problémásnak tartom. Egyrészt sajnos nem készülnek reprezentatív felmérések a diákok érettségi feladatokról alkotott véleményéről, így csak kollégák tanítványainak és saját diákjaink, ismerőseink és a médiában megszólaltatott vagy kommentelő diákok véleményére alapozhatunk (ahogy Vit Olivér is a saját diákjainak véleményére hivatkozott a kiadvány 14. oldalán). Másrészt az érettségi-kritika műfaja, egyáltalán, maga az érettségi feladat is elképzelhetetlen ilyen „prejudikálás” nélkül, mert van elvárt/megtanított tananyag, de egy feladatírónak és bármelyik tanárnak előzetesen „be kell tudnia lőni”, hogy mit tudhatnak a diákok, hogy adott kérdésre milyen válasz várható el, és az sem árt, ha felmerül a feladatíróban, hogy vajon érthető-e a kérdés, kikövetkeztethető-e a forrásból az elvárt válasz, nem értik-e félre az adott szöveget és így tovább. Elképzelhető a jó tanári munka efféle „prejudikálás”nélkül?

 

Konkrét észrevételeim

 

A cikk19. oldalán az iszlám vallással kapcsolatos feladatnál Vit Olivér idéz engem egy forrás kapcsán, amelyben: „»Házhoz« történő zarándoklatról van szó, miközben a Kába-kő eme fordítása nem valószínű, hogy általánosan ismert, s biztosan nem tananyag.” Vit Olivér ezután felteszi az értelmező (?) kérdést: „De tényleg nem tananyag a Kába-kőhöz való zarándoklat? Repárszky Ildikó itt több szempontból is téved.” Első olvasásra is világos lehet, hogy én a Kába-kő fordításárólbeszéltem és nem arról, hogy maga a Kába-kő, illetve a hozzá való zarándoklat nem lenne tananyag. Vit Olivér szerint azért is tévedtem, mert „a Korán megfelelő fejezetében az eredeti szöveg is a »ház« szót tartalmazza.” Ez azonban hiába igaz, a feladat értékelőjének azt kell megvizsgálnia, hogy ezt egy diák az elvárt tudása és/vagy az idézett forrás szövege alapján tudhatja-e. A kételkedésem természetesen ennek szólt.

 

Ugyanennél a feladatnál egy másik idézet kapcsán[5] is felvetettem, hogy az nem egyértelműen beazonosíthatóan az iszlám valláshoz kötődik, Vit Olivér szerint ez azonban egyértelmű, „ha a tanulók tisztában vannak a szentháromság, Isten és egyszülött fia, Jézus fogalmakkal…” Egyetértek, ha…,de épp az a véleményem, hogy a diákok egy részének nehezen megérthető a szöveg: „Csupán egyetlen isten. Magasztaltassék! Nincs szüksége gyermekre, amikor Övé mindaz, ami az egekben és a földön van.” Legyen Vit Olivérnek igaza, és remélem sokaknak nem okozott ez gondot.

 

Az elemzés21. oldalán a nagy földrajzi felfedezésekkel kapcsolatos feladat kapcsán Vit Olivér szerint az írásbelin egy „jól ismert”, „a történelemtanárok körében is gyakran használt”, „közkedvelt” forrásból kaptak idézetet a diákok. Tehát a feladat forráshoz kapcsolódik, és a forrásértés-forráselemzés kompetenciáját mérné (elvileg). Így hiába „közismert” a forrás, ha az érettségi feladat kérdésére a forrásnak az a részlete adja meg a választ, ami a feladatból kimaradt! Vit Olivér hosszan idézi a kérdésre választ adó, dekimaradó részt, mégis elhamarkodottnak tartja a véleményemet, és azt implikálja, hogy nekem ismernem illene ezt a forrást. Újra leszögezném: én a diákok szemszögéből (és a feladat kompetenciaalapúságát számon kérve) kritizáltam ezt a feladatot, az érettségizőktől nem várható el, hogy ismerjék fejből Girolamo Priuli 1504-es naplója egy nem idézett részletét.

 

A 24. oldalon Vit Olivér azt állítja, hogy az érettségin szereplő a fejlődő országok jelenkori problémái című feladat „kifogott” rajtam, és „nincs igazam,” ha nehezen értelmezhetőnek tartom a diagramokat, és azt vélelmeztem, hogy a gyerekek szenvedtek vele. Vit Olivér szerint „az első kérdés azt célozta, hogy az A) grafikon „abszolút szegény” meghatározását a diákok a B) grafikon segítségével tudják-e értelmezni.” Én azt mondtam, hogy az a) kérdésre nem ad választ az A) diagram, amivel ezek szerint egyet is értünk Vit Olivérrel. A probléma az, hogy mi is volt a kérdés? Alább látható, hogy a feladat legeleje valóban grafikonok összevetését kéri, de az a) feladat csak azt kérdezi, hogy mi vanaz A) grafikon ábrázolásán. Azon pedig a kért adatról nincs információ. A kérdés a B) diagram alapján könnyen megválaszolható valóban, de lehet ez nem csak rajtam „fogott ki”.

 

A tanulmány 30. oldalánolvasható:„Nem tudok egyetérteni Repárszky megjegyzésével: »A következő feladat, hogy mutassa be az erdélyi rendiség jellemző vonásait, viszont a vallási viszonyokra ne térjen ki. Ebből a témakörből, vagyis az önálló Erdélyi Fejedelemség korában éppen a vallást tanulja leginkább a gyerek, s a rendiségről nem tud összehozni egy esszényit«, hiszen az önálló fejedelemség kapcsán tanul a gyerek merkantilista gazdaságpolitikát, protestáns kapcsolatokat, harmincéves háborúba avatkozást vagy éppen Bethlen Gábor kultúrpolitikáját.”Vit Olivér szerint a „protestáns kapcsolatoknak” nincs köze a „vallási viszonyokhoz”? De főleg: a felsoroltak önmagukban fontosak, és tanulhatták is a diákok (bár ezeknek a témáknak egy része, például Bethlen Gábor szerepe a harmincéves háborúban nem követelmény középszinten), de sem együtt, sem külön-külön nem azonosak a rendiséggel. Ha a tanuló a felsorolt témákról (is) ír, akár helyes ismereteket is, nem azt kockáztathatja, hogy „a feladat megértése” című szempontnál lepontozzák?

 

A magyarországi cigánysággal kapcsolatos feladatot én is kritizáltam, de ez végül a „gyorsreagálásból” fakadó időhiány miatt már nem jelent meg a vizsga utáni órákban – így nem velem vitázik Vit Olivér, hanem a Jakab László – Suha Nikolett szerzőpárossal, a Kettős Mérce blog vendégszerzőivel.[6] Feltételezem, ha ez a kritikus megjegyzésem is nyilvánosságra került volna május 4-én, akkor ezen a ponton engem is idézne Vit Olivér. Így most reflektálnék ezzel a feladattal kapcsolatos véleményére is.

 

Az 1266 karakter hosszúságban idézett cikket Vit Olivér az irodalomjegyzékben nem említi, és az elérhetőségét sem adja meg (egyébként: http://kettosmerce.blog.hu/2016/05/10/habiszti_tori_erettsegi). Vit Olivér még külön ki is emeli aláhúzással a szerzőpáros véleményének szerintem is legfontosabb mondanivalóját: „Reális történelmi tudást egyáltalán nem igényelt a feladat, nem volt szükség a korban történő elhelyezésre, arra azonban rendkívül alkalmas volt, hogy a tudatlanságot mint a roma nemzetiség sajátját prezentálja az érettségiző diákok felé”[7] – de anélkül, hogy jelét adná a fenti érvek fontolóra vételének. Vit Olivér szerint a feladat [„A nem romákkal ellentétben a romák többsége napjainkban nem végzi el ezt az iskolát (a megoldókulcsban: középiskolát), így szakmát sem szerez.”] ugyan „indulatokat, érzelmeket válthat ki”, de akikről szól, tehát a grafikonon mutatott 1991-ben születettek – „már nem a jelenleg érettségiző korosztály.” Ez bármilyen szempontból is ellenérvnek tekinthető?A konkrét feladat ráadásul napjaink helyzetére kérdez rá, amelyet a jelenleg érettségiző korosztály miért ne értene magára? Egyébként a diagramból is megállapítható – eredeti forrásából (amelyet az érettségi feladat nem ad meg, csak a már említett Jakab – Suha szerzőpáros ásta elő, hogy Hajdu Tamás, Kertesi Gábor és Kézdi Gábor prezentációjából származik), még inkább (http://econ.core.hu/file/download/Szirak2014/HKK.pdf) –, hogy az érettségit szerzett roma fiatalok száma 1974 és 1991 között harmincszorosára, a felsőfokon továbbtanuló roma fiatalok száma huszonegyszeresére nőtt (igaz, természetesen alacsony bázisszintről). A történelem érettségi jelenkori témájánál erre mindenképp rá lehetett volna kérdezni.

[1]14. oldal.

[2]21. oldal.

[3]18. oldal.

[4]18. oldal.

[5]19. oldal.

[6]25−26. oldal.

[7]25. oldal.

A cikk teljes terjedelmében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó 2016. szeptemberi számában.

2016-09-27 | Repárszky Ildikó | Módszertár

Szeretnék ilyen híreket kapni >>