Vissza

A nemzeti köznevelésről szóló törvény 2020. nyári módosítása

Július 3-án fogadta el az Országgyűlés a nemzeti köznevelésről szóló törvény legújabb módosításait. Szerzőnk, a szaktárca főosztályvezetője, a törvény egyes paragrafusainak sorrendjében értelmezi a módosítások mibenlétét.

Nkt., jogszabály-módosítás

Lássuk a konkrét rendelkezéseket és a változások mibenlétét a paragrafusokok sorrendjében!

A pedagógus biztonságának előtérbe helyezése alapelvi szinten

Az Nkt. alapelvei kiegészültek a következő rendelkezéssel:
„(4) Az állam – az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv közreműködésével – biztosítja, hogy a pedagógus és a nevelő-oktatómunkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személy munkáját biztonságos, emberi méltóságát, személyhez fűződő jogait tiszteletben tartó, nyugodt körülmények között végezhesse.” [Nkt. 1. §]

A rendelkezésben megjelenik az „általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv közreműködésével” kitétel, amely az iskolaőrségre utal. Mint bizonyára ismeretes, mivel a sajtó az elmúlt időszakban igen sokat foglalkozott a kérdéssel, rövidesen lehetőség lesz iskolaőr igénybevételére a nevelési-oktatási intézményekben. Ennek részleteiről egy másik törvény rendelkezik, mivel ez a szabályozás szétfeszítené az Nkt. kereteit. A szóban forgó másik törvény az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2020. évi LXXIV. törvény, amely egy komplex intézkedéscsomagot tartalmaz – nem csak az iskolaőrség létrehozásáról szól –, és az alábbi törvényeket módosítja:
– A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény,
– A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény,
– A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény,
– A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény,
– A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény.

Visszatérve az Nkt. módosítására, az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében az Nkt. alapelvi szinten rögzíti, hogy az állam garanciát vállal arra, hogy a pedagógus és a nevelő-oktatómunkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személy munkáját biztonságos, emberi méltóságát, személyhez fűződő jogait tiszteletben tartó, nyugodt körülmények között végezhesse, és ennek érdekében létrehozták az iskolaőrséget, amely ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítása érdekében igénybe vehető.

A köznevelésben folyó szakképzés ingyenessége


Mint ahogy azt már említettük, az Nkt. 2020. nyári módosításának egyik indoka a szakképzési és a köznevelési rendszer szétválasztásával összefüggésben a köznevelés területén maradt, szakképzést is folytató intézmények, a szakgimnázium és a szakiskola, az ott folyó nevelés-oktatás, szakképzés törvényi szinten szükséges részletszabályainak megalkotása volt. Tekintettel arra, hogy a két ágazatot szétválasztó, tavaly évvégén megjelent törvény csupán a szakképzéssel összefüggő rendelkezéseket emelte ki az Nkt.-ból, azt a kérdést nem válaszolták meg minden kétséget kizáróan, hogy a köznevelés területén maradt, szakképzést is folytató szakgimnázium és szakiskola igénybevétele meddig és kiknek a számára térítésmentes. Ezt rendezi az Nkt. 2. § (1) bekezdésének módosítása, amely a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az Alaptörvényben foglalt ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú nevelés-oktatáshoz való jog biztosítása az érettségi megszerzéséig, a szakgimnáziumi, szakiskolai nevelés-oktatásban a második szakképesítés, szakképzettség megszerzését biztosító, első képesítő vizsga, szakmai vizsga befejezéséig, valamint a készségfejlesztő iskola utolsó gyakorlati évfolyamának befejezéséig a magyar állam közszolgálati feladata. Ingyenes az iskolai rendszerű nevelésben-oktatásban való részvétel a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanuló részére.”

A szakgimnáziumi, szakiskolai nevelés-oktatában tehát a második szakképesítés, szakképzettség megszerzését biztosító, első képesítő vizsga, szakmai vizsga befejezéséig ingyenes a részvétel. A rendelkezés kiegészült a készségfejlesztő iskolai nevelés-oktatás ingyenességével, amely az utolsó gyakorlati évfolyam befejezéséig tart. Ugyancsak új rendelkezés az alapelvek között, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanuló részére minden esetben ingyenes az iskolai rendszerű nevelésben-oktatásban való részvétel. Ez eddig is érvényesült a gyakorlatban, de most az alapelvek között is rögzítették. Ezzel függ össze egy olyan módosítása a törvénynek, amely szintén nagy visszhangot kapott, de az aggodalmak alaptalannak minősültek. Jelesül: a fenti, új törvényi rendelkezéssel párhuzamosan kikerült az alapfokú művészeti iskoláknál a halmozottan hátrányos helyzetű, a testi, érzékszervi (látási, hallási), középsúlyos és enyhe értelmi fogyatékos, továbbá az autista tanuló részére az első alapfokú művészetoktatásban való részvétel ingyenességére vonatkozó szabály. Ennek ugyanakkor csak az az oka, hogy már az alapelvek között kimondták, hogy nemcsak az alapfokú művészetoktatás, hanem minden más iskolai rendszerű nevelésben-oktatásban való részvétel – és az alapfokú művészeti iskola ennek minősül – ingyenes mind a halmozottan hátrányos helyzetű, mind a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók számára. Tehát ez utóbbi körben még bővült is az alapfokú művészeti oktatásban való ingyenes részvétel köre, hiszen korábban ez csak egyes sajátos nevelési igényű tanulók (a testi, érzékszervi [látási, hallási], középsúlyos és enyhe értelmi fogyatékos, továbbá az autista tanuló) esetében volt kimondva. Ugyancsak megmaradt a hátrányos helyzetű tanulók ingyenes részvételi lehetősége az alapfokú művészetoktatásban. Vagyis az Nkt. 16. § (3) bekezdésében a „halmozottan hátrányos helyzetű, a hátrányos helyzetű tanuló, a testi, érzékszervi [látási, hallási], középsúlyos és enyhe értelmi fogyatékos, továbbá az autista tanuló” szövegrész helyébe a „hátrányos helyzetű tanuló” szövegrész lépett, így a vonatkozó rendelkezés a következőképpen hangzik:
„Minden esetben ingyenes a hátrányos helyzetű tanuló részére az első alapfokú művészetoktatásban való részvétel.”

A halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulók alapfokú művészetoktatásban való részvételének ingyenessége pedig a már említettek szerint a törvény alapelveiből következik.

Új nemzetiségi nevelési, oktatási formák

A köznevelési alapfeladatok kiegészültek két új ellátási formával, amelyek a következők:
– nemzetiségi alapfokú művészetoktatás,
– kiegészítő nemzetiségi óvodai nevelés.

A kiegészítő nemzetiségi óvodai nevelés teljesen új a rendszerben, de nyilván nem előzmény nélküli, hiszen a kiegészítő nemzetiségi iskolai nevelés-oktatás már régóta létezik, ez az ellátás egészül most ki óvodai neveléssel. A nemzetiségi alapfokú művészetoktatás létezése pedig a korábbiakban csak különböző jogszabályi rendelkezésekből volt levezethető, de a jelen módosítás egyértelművé tette a létjogosultságát a köznevelés rendszerében.

A fentiekkel függ össze, hogy a köznevelési intézménytípusok közé is bekerült egy új intézmény, ez pedig a kiegészítő nemzetiségi óvoda [Nkt. 7. § (1) bekezdés m) pont].

Természetesen meg kellett alkotni a kiegészítő nemzetiségi óvodára vonatkozó, alapvető szabályokat is, amely az Nkt. 14/A. alcíme alá került a következők szerint:
„(2) A kiegészítő nemzetiségi óvoda a nemzetiségek jogairól szóló törvényben meghatározott feltételek szerint hozható létre az óvodai nevelés alapprogramjában foglaltak figyelembevételével a nemzetiségi nyelv és kultúra ápolásának céljából.” [Nkt. 16/A. §]

Érettségi a szakgimnáziumban

Nagyon fontos rendelkezése a törvénynek az, amely rendezi, hogy a szakgimnáziumban hogyan lehet érettségi vizsgát tenni. Az új rendelkezések szerint a szakgimnáziumban a kötelezően választandó vizsgatárgy képesítő vizsgával kiváltható. Vagyis a szakgimnáziumban tanuló dönthet úgy, hogy ötödik érettségi vizsgatárgy helyett képesítő vizsgát tesz a 13. évfolyam végén, de dönthet úgy is, hogy már a 12. évfolyam végén érettségizik, és ötödik vizsgatárgyként szabadon választ egy közismereti érettségi vizsgatárgyat. Mindez természetesen felmenő rendszerben érvényesül, tehát ez a szabály a szakgimnáziumi tanulmányaikat a 2020/2021. tanévben megkezdőkre vonatkozik, először 2024-ben, illetve 2025-ben tehető eszerint érettségi vizsga.

Köznevelési intézmények alapítása – régi-új szabályok

Újraszabályozták a köznevelési intézmények alapító okiratának, illetve szakmai alapdokumentumának tartalmát. Ennek keretében néhány korábbi szabályt állítottak vissza, illetve tisztázódott, hogy a köznevelés területén maradt, szakképzést is folytató intézmények esetében mit kell feltüntetni az alapító okiratban, szakmai alapdokumentumban. Mindezek eredményeként újra értelmezhető az intézményátszervezés fogalma. Mint az érintettek számára ismert, a tavaly év végi, szakképzéssel összefüggő törvénymódosítás a köznevelési intézmények alapító okiratát is érintette, és ennek során számos pontot töröltek, tekintettel a régi szakképzési rendszer már szükségtelen fogalmaira, illetve az arra való törekvésre, hogy az alapító okiratok tartalma a két ágazatban legyen azonos, figyelemmel az államháztartásról szóló törvény (Áht.) szabályaira is. A köznevelési ágazatban viszont jelentős számban vannak nem az Áht. hatálya alá tartozó intézmények, illetve még az állami intézmények sem önálló költségvetési szervek jellemzően, hanem jogi személyiségű szervezeti egységek, így a speciális alapító okirati elemeket az Nkt.-ban kell szabályozni. Az újraszabályozás eredményeként a köznevelési intézmények alapító okiratainak, illetve tankerületi központi fenntartásban lévő intézmények esetében a szakmai alapdokumentumoknak a következőket kell tartalmaznia:
– az alapító és a fenntartó nevét és székhelyét,
– az intézmény – az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet alapján meghatározott – hivatalos nevét,
– az intézmény típusát,
– az intézmény
o    feladatellátási helyét,
o    székhelyét,
o    tagintézményét,
o    telephelyét,
– feladatellátási helyenként az alapfeladatának jogszabály szerinti megnevezését,
– nevelési, oktatási feladatot ellátó feladatellátási helyenként felvehető maximális gyermek- vagy tanulólétszámot alapfeladatonkénti és munkarendenkénti bontásban,
– iskolatípusonként az évfolyamok számát,
– alapfokú művészetoktatás esetén a művészeti ágak, azon belül a tanszakok megnevezését,
– szakgimnázium esetén a szakképesítés megnevezését, azonosító számát, szintjét, szakiskola esetén a szakképesítés, szakma, részszakma megnevezését, azonosító számát, szintjét,
– a feladatellátást szolgáló vagyont, továbbá a vagyon feletti rendelkezés vagy a vagyon használati jogát,
– az önálló költségvetéssel rendelkező intézmény esetében a gazdálkodással összefüggő jogosítványokat [Nkt. 21. § (3) bekezdés].

A tartalmi szabályozók (kerettantervek, alapprogram) hatályon kívül helyezésével kapcsolatos törvényi szintű rendelkezések

Mint ismert, kikerült a jogi szabályozásból több, a nevelés-oktatás tartalmi kérdéseire vonatkozó rendelkezés. Tehát jelenleg már nem jogszabályok határozzák meg az alábbiakat:
– a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvét,
– a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelvét,
– a két tanítási nyelvű iskolai oktatás irányelvét,
– a nemzetiség óvodai nevelésének irányelvét és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelvét,
– az alapfokú művészeti iskola alapprogramját, továbbá
– a kollégiumi alapprogramot.

Ezek a fontos szakmai iránymutatások persze most is léteznek, csak már nem jogszabályban vannak meghatározva, hanem az oktatásért felelős miniszter adja ki őket, és az Oktatási Hivatal honlapján találhatóak meg. Mindez a Nemzeti Alaptanterv módosításával függ össze. Természetes, hogy ezeket a tartalmi szabályozókat a jövőben is alkalmazniuk kell az óvodáknak, iskoláknak, akkor is, ha nem jogszabályban vannak elhelyezve, ez vélhetőleg mindenki számára egyértelmű. A jogi szabályozás szintjén viszont csak úgy zár a rendszer, ha ezt kategorikusan is kimondják. Emiatt került be a törvénybe a következő szabály:
„(6) Az oktatásért felelős miniszter által kiadott és közzétett irányelvet és alapprogramot alkalmazni kell az óvoda és az iskola pedagógiai programja elkészítésekor és végrehajtásakor.” [Nkt. 26. § (6) bekezdés]

Tantermen kívüli, digitális munkarend, nem csak veszélyhelyzetben

A törvénymódosítás lehetőséget biztosít arra, hogy a veszélyhelyzetben bevezetett, tantermen kívüli, digitális munkarend tapasztalatai alapján a tanítási év bizonyos időszakaiban, illetve egyes más, speciális esetekben miniszteri rendelet lehetővé tegye, hogy a jövőben a nevelés-oktatás, a tanulási folyamat ellenőrzése és támogatása a pedagógusok és a tanulók online vagy más, személyes találkozást nem igénylő kapcsolatában – elsősorban digitális eszközök alkalmazásával – történjen. A törvénymódosítás indokolása szerint ezek az időszakok, a jogalkotó szándéka szerint a következők lennének (hangsúlyozva, hogy a szabályozás nem tenné kötelezővé a tantermen kívüli, digitális oktatási munkarend alkalmazását ezekben az esetekben sem, csak lehetőséget adna az intézmények számára):
– a május−júniusi érettségi vizsgaidőszakot megelőző két hétben a végzős tanulók számára: ez a megoldás elősegítené a tanulók eredményesebb felkészülését az érettségi vizsgára, mivel az utolsó időszakban amúgy is lényegesen nagyobb szerepet kap az önálló felkészülés;
− azokon a tanítási napokon, amikor a jogszabály által országosan egységesen elrendelt munkanap-áthelyezés szombati napra esik;
− olyan rendkívüli esetekben („vis major helyzetek”), amikor az intézményvezető akár rendkívüli szünetet is elrendelhetne, de a tantermen kívüli, digitális munkarend mellett lehetővé válik az adott időszak kihasználása az oktatási-nevelési tevékenység folytatása céljából (például az épület egy része vagy egésze átmenetileg nem használható).

Mindhárom esetben igaz, hogy kizárólag az alábbi garanciális elemek teljesülése esetén rendelheti el az intézményvezető a tantermen kívüli, digitális munkarendet:
− az iskoláknak ezek alatt az időszakok alatt is biztosítani kell azoknak a tanulóknak a felügyeletét, akik nem tudnak otthon maradni;
− minden tanuló számára biztosítani kell a szükséges hozzáférést az előírt digitális kapcsolattartási formákhoz, vagyis azoknak a tanulóknak, akiknek otthon nincs megfelelő számítógépe, internet-hozzáférése, azok számára az intézmény ad ki eszközt, vagy az iskolában lévő eszközök használatát teszi lehetővé számukra a felügyelet mellett;
− követni kell a tantermen kívüli, digitális munkarend módszertani megvalósítására vonatkozóan az EMMI által közzétett szakmai iránymutatást.

„(1) Az iskolában a nevelést-oktatást − ha e törvény másképp nem rendelkezik − a nappali oktatás munkarendje szerint a kötelező és választható, egyéni és csoportos, tanórai és egyéb foglalkozások, a kollégiumban a kötelező és választható, egyéni és csoportos foglalkozások keretében csoportbontásokkal kell megszervezni (a továbbiakban: nappali rendszerű iskolai oktatás). A nappali rendszerű iskolai oktatás e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben az évfolyamra, az időtartamra, a tanulói hozzáférésre és a tanulók felügyeletének megszervezésére vonatkozó részletszabályok meghatározásával, tantermen kívüli, digitális munkarendben is megszervezhető.”
„(2a) Az (1) bekezdésben meghatározott tantermen kívüli, digitális munkarendben a nevelés-oktatás, a tanulási folyamat ellenőrzése és támogatása a pedagógusok és a tanulók online vagy más, személyes találkozást nem igénylő kapcsolatában − elsősorban digitális eszközök alkalmazásával − történik.” [Nkt. 27. §]

Pontosítások, jogszabályok közötti koherenciát teremtő rendelkezések a nemzetiségi nevelés-oktatás terén

Újra és újra felbukkanó jogszabály-értelmezési kérdés – amely elsősorban az intézményátszervezések, fenntartóváltások, igazgatói kinevezések időszakában merül fel leginkább –, hogy a nemzetiségi nevelést-oktatást ellátó köznevelési intézményekben az érdekelt nemzetiségi önkormányzatok jogosítványai meddig terjednek az ezeknek az intézményeknek az életét jelentősen meghatározó fenntartói és egyéb döntések meghozatala során. Mivel a nemzetiségek jogai mindig érzékeny témának minősülnek, hosszú és alapos előkészítés kell, hogy megelőzzön minden jogszabály-módosítást ezen a területen. Ennek eredményeként elmondható, hogy a jelzett módosítások egyáltalán nem kerültek az érdeklődés fókuszába, és sem az érintettek, sem mások nem kifogásolták ezeket. Miről is van szó konkrétan? A nemzetiségek jogairól szóló törvény csak az úgynevezett nemzetiségi intézmények esetében biztosít véleményezési, egyetértési jogokat az érintett nemzetiségi önkormányzatoknak. A nemzetiségi intézmény fogalmát pedig úgy definiálja, hogy azt – egyéb feltételeken kívül – csak bizonyos, a nemzetiségi nevelésben-oktatásban résztvevői létszámhoz köti:
„4. nemzetiségi köznevelési intézmény:
– az a köznevelési intézmény, amelynek alapító okirata a nemzeti köznevelésről szóló törvényben foglaltak szerint tartalmazza a nemzetiségi feladatok ellátását, feltéve, hogy e feladatokat a köznevelési intézmény ténylegesen ellátja, továbbá óvoda, iskola és kollégium esetén a tanulók legalább huszonöt százaléka részt vesz a nemzetiségi óvodai nevelésben, illetve a nemzetiségi iskolai nevelésben-oktatásban;
– nemzetiségi többcélú intézményen, nemzetiségi tagintézményen és nemzetiségi köznevelési intézmény intézményegységén a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerinti többcélú intézmény, tagintézmény és intézményegység értendő;” [a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 2. §].

Az Nkt. ugyanakkor nem definiálta a nemzetiségi köznevelési intézmény fogalmát, és azt úgy is lehetett értelmezni, hogy még akkor is biztosított egyetértési jogot az érintett nemzetiségi önkormányzatok számára, amikor a nemzetiségi nevelésben-oktatásban résztvevők aránya alacsony volt egy adott intézményben. Az pedig nem elvárható, és a nemzetiségek sem igényelték, hogy egy egyébként „többségi” nevelést-oktatást végző köznevelési intézményben, ahol a nemzetiségi nevelésben-oktatásban résztvevők aránya csekély, a nemzetiségi önkormányzatoknak együttdöntési jogosítványaik legyenek olyan kérdések meghozatalában, amely jellemzően a nem nemzetiségi nevelésben-oktatásban résztvevőket érintik. Mindezeknek a kérdéseknek a tekintetében az értelmezés ingadozó volt. A törvénymódosítás azonban rendezte ezt a területet, és minden vonatkozó szabály esetében a nemzetiségek jogairól szóló törvény nemzetiségi köznevelési intézmény fogalmára utal vissza. A szóban forgó, érintett jogszabályi rendelkezések a következők.

A cikk teljes egészében elolvasható az Intézményvezetői Tanácsadó című folyóirat szeptemberi számában.

2020-07-21 | dr. Madarász Hedvig | Jogszabályfigyelő

Szeretnék ilyen híreket kapni >>