Vissza

Mit őriznek az iskolaőrök?

Az Iskolaőrség egy új, nagy vihart kavart szervezet a közoktatási intézményekben. Az alábbiakban egy gyakorló iskolaigazagtó véleményét olvashatjuk.

Még nyakig a digitális oktatásban, a furcsa írásbeli érettségik közepén, május 28-án jelentette be a kormány, hogy ősztől jön az iskolaőrség. Gulyás Gergely körülbelül ötszáz iskoláról beszélt, melyekben „a legsúlyosabb fegyelmi problémák vannak”. Hangsúlyozta, hogy az iskolaőrség abból a felelősség érzés által vezérelt gondolatból született, hogy „…az államnak feladata, hogy az iskolában a rendet biztosítsa, a pedagógusokat pedig megvédje.”


Nem kérdés, hogy az államnak széles körű felelőssége van a köznevelést illetően. Az már annál inkább kérdésesnek mondható, hogy az égető problémák feltárásának és orvoslásának valóban ez-e a módja. Valóban fegyelmi problémáról van szó? Bejósolhatóan valóban hatásos lehet az iskolaőr intézményének bevezetése? Annyira fontos, alapvető ez a kérdés, hogy érdemes mélyebben a dolog mögé nézni.


Mely intézményekben lehet szükség iskolaőrökre?


A híradások szerint olyan állami fenntartású iskolákról van szó, melyeknek a vezetői maguk jelentkeztek a programban való részvételre. Nyilván megvolt rá az okuk, gondolhatjuk. Biztosan nagyon megszaporodott az iskolai agresszió, amit nem tudtak kezelni, hát örömmel vették az állam által kinyújtott segítő kezet. Mint a sajtóból értesültünk róla, nem ilyen egyszerű a dolog. Több iskola, amely szerepel az iskolaőrt igénylő intézmények listáján, azt állítja, hogy ő bizony nem kért ilyet. Olvastunk olyanról is, mely ugyan kért, de visszavonta ezt az igényét, amint kiderültek a dolog részletei. Hogy valójában mi is történt, talán sose derül ki, az azonban mégiscsak kellemetlen, hogy a fent emlegetett listára felkerülni viszonylag egyszerű lehetett, legalábbis nem volt hozzá szükség a nyilvánosság bevonására, a lekerülés azonban lényegesen bonyodalmasabbnak tűnik. Egyeztetni, indokolni kell, hogy miért is nem vágyik egy iskola erre az államilag biztosított szolgáltatásra. Kicsit emlékeztet a dolog arra, amikor egy apróbetűs részlet átugrása miatt a nyakunkon marad az online rendelt termék.


Ha megnézzük a kormány által közölt hivatalos listát, akkor 288 köznevelési és 203 szakképzési intézmény nevét találjuk szépen, betűrendben. A közel 500 iskola közül mindössze 33 a budapesti. A 288 iskola mind általános iskola, némelyik művészeti vagy szakképző iskola is, viszont több (14) közülük gyógypedagógiai intézmény. A szakképző iskolák közül 27 nevében is szakképző iskola, tehát az általános iskola elvégzése után két-három éves szakmai képzést nyújtó intézmény; a többi érettségit is kínáló szakgimnáziummal is rendelkező szakközépiskola. Kizárólag szakgimnáziumként működő szakképző intézmény nincs a listán, ahogy gimnáziumot is hiába keresnénk. Nem kell hozzá mélyebb elemzés, hogy megállapítsuk: az iskolaőrök nem az elitképzést végző iskolákban őrzik a rendet, vigyázzák a pedagógusok biztonságát. Ennek alapján félő, hogy az iskolaőrség intézménye önmagában tovább mélyíti majd a szakadékot a különböző iskolák között.


Kik lesznek az iskolaőrök?


Valójában rendőri állományban levő, a Belügyminisztérium hatókörébe tartozó személyekről van szó, amint a rendeletből is kitetszik: A belügyminiszter 27/2020. (VII. 17.) BM rendelete az iskolaőrökről. A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának tagjai ők, szolgálati jogviszonyuk szerint munkáltatójuk a fővárosi, illetve megyei rendőr-főkapitányságok. A rendelet az iskolaőrök fizikai és pszichológiai alkalmassági vizsgálatán kívül a szolgálati igazolvánnyal és jelvénnyel, továbbá ruhával való ellátásáról is rendelkezik.
Nézzük meg, miféle kritériumoknak kell megfelelniük az iskolaőröknek! A toborzás elkezdődött, hirdetések, helyi médiumok írásai igyekeznek kedvet csinálni az új munkaterülethez, a police.hu oldalon pedig részletesen tájékozódhat az érdeklődő az iskolaőrré válás lehetőségéről és feltételeiről. Ez utóbbiból nincs túl sok.
Iskolaőr az a büntetlen előéletű, cselekvőképes magyar állampolgár lehet,
• aki megfelel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 24/A. alcímében meghatározott, a munkaviszony létesítésére vonatkozó különös feltételeknek;
• nem áll a rendvédelmi szerv hivatásos állománya tagjának foglalkoztatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt.

Ha ezeknek a kritériumoknak megfelel a jelentkező, még az idézett BM rendeletben előírt egészségügyi, pszichológiai és fizikai erőnléti alkalmassági vizsga következik, és már kezdheti is az őrködést. A munkába állás után következik majd a képzés, amely a következő modulokból fog felépülni:
• pedagógiai és gyermekpszichológiai modul,
• bűnmegelőzési és konfliktuskezelési modul, valamint
• rendvédelmi felkészítés és gyakorlat modul

Minden modul vizsgával fejeződik be, s az egész képzés iskolaőri vizsgával zárul. Az idézett dokumentum nem mond semmit arról, mi történik, ha valakinek nem sikerül eredményesen befejezni az iskolaőri képzést, ami remélhetőleg feltétele lesz a munkakör betöltésének.


Mit csinálnak az iskolákban?


Az iskolaőrök tevékenységéről a rendőrség szolgálati szabályzatának kiegészítő „VIII/A. FEJEZET AZ ISKOLAŐRÖKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK” fejezetéből tájékozódhatunk. Ennek szövegét a Magyar Közlöny 2020. július 17-én megjelent számában elolvashatjuk részletesen, most talán elegendő egyrövid idézet:
„102/K. § (1) Az iskolaőr köteles a nevelési, oktatási intézmény, illetve a tanulók vagy az intézmény dolgozóinak biztonságát sértő vagy veszélyeztető személyt tevékenysége abbahagyására felszólítani. (2) Ha az intézkedés alá vont személy az iskolaőr felszólításának nem tesz eleget, az intézkedő iskolaőr figyelmezteti, hogy szigorúbban lép fel.”


Mi minden lehet ez a szigorúbb fellépés? Szintén a fenti szabályzatból néhány címszó:
„81. Eljárás a helyszín biztosítása esetén
82. Igazoltatás
83. Feltartóztatás
85. Testi kényszer
86. Bilincs alkalmazása
87. Vegyi eszköz, rendőrbot alkalmazása”


Minden egyes eljárás igen részletesen szabályozott, valóban a visszaélést kizáróan nagy biztonságra törekvő. Hogy a magam részéről a hideg futkos tőle a hátamon, az az én bajom.


Feszültségek tömege


Az iskolaőrt kereső hirdetésekben találkozhattunk fizetés megjelölésével is. Ebből megállapíthatja akárki, hogy iskolaőrként (is) többet lehet keresni, mint egyetemet végzett pedagógusként. Lehet, hogy a kolléga erre csak megvonja a vállát, esetleg kínjában viccet csinál belőle, mint annyi másból, de jó, ha észben tartjuk: ezt mindenki, minden tanítványa és az ő szülőjük pontosan tudja. Ebből a tényből nem nagyon nehéz arra következtetniük, hogy az iskolában a legfontosabb, mert leginkább megbecsült személy az iskolaőr. Hogy ez a következtetés mennyiben fogja a pedagógiai munka hatékonyságát szolgálni, arról csak találgathatunk.


Az iskolaőröknek ráadásul tulajdonképpen semmi közük az iskolához. Az iskolaigazgató nem a főnökük, a pedagógusok nem a munkatársaik. Az sem tudható, egy iskolaőr kivel egyeztet arról, hogy mikor, hol, mennyi időt tartózkodjon, mit csináljon akkor, amikor éppen nem kell akcióhősként fellépnie. Nem tudni, hogy ki kérheti/utasíthatja őket, kinek tartoznak számadással. Amíg az iskola világa túlszabályozott működésű és a túlterhelt kollégák valóban erejükön túl igyekeznek a külső elvárásoknak is megfelelve mégiscsak megőrizni valamit az autonómiájukból, a tanítás szabadságából, addig az iskolaőr egy kívülálló militáns szervezet képviselőjelként lesz jelen az intézményben tovább fokozva az örökös ellenőrzöttség érzését.


Az iskolaőr lehet bármilyen képzett és akármilyen derék ember, önmagában azt testesíti meg, hogy a rendet kívülről és erőszakkal lehet és kell biztosítani. Hiába mondja erre az oktatásirányítás, hogy mindez természetesen ideiglenes kényszermegoldás. Ha egyszer erre szocializáljuk az iskola minitársadalmának polgárait, akkor abból ki nem mászunk évtizedekig. Erőszakkal nem lehet együttműködésre nevelni.


Mire van szükség?


Budapesti pedagógusként, aki kimondottan zűrös gyerekekkel, fiatalokkal dolgozik, semmiképpen nem szeretném lebecsülni a rettenetes helyzetbe került intézmények és munkatársak nehézségeit. Ugyanakkor nem tudom elképzelni, hogy a kialakult, amerikai filmekben látott gettóiskolák áldatlan állapotaira hajazó helyzet iskolaőrökkel szelídíthető európaivá. A gettóiskolák happy end-del végződő történeteinek főszereplői éppen hogy szeretetet, odafigyelést, megbecsülést árasztó pedagógushősök. És mivel nem várhatja el senki, hogy az iskoláink amerikai filmhősökkel legyenek tele, hát valahol itt lehetne azt a bizonyos állami felelősségvállalást érvényesíteni. Igazi segítséget nyújtani az iskoláknak, pedagógusoknak és ezzel együtt a diákoknak és családjaiknak.


Mindenek előtt olyan helyzetbe hozni a pedagógusokat, hogy ők maguk is és környezetük is megbecsült értelmiségiként tekinthessen rájuk. Ehhez a méltó fizetésen túl a munkaterhek csökkentése és az alkotás szabadságának biztosítása is elengedhetetlen. Ennek az írásnak nem tárgya mindezek részletes kifejtése, de mindannyian tudjuk, hogy amennyiben ebben nem történik változás, belátható időn belül el fog néptelenedni a pálya.
Amit a fentieken kívül és azonnal meg lehetne, meg kéne tenni, az a konfliktuskezelési technikák átadása az intézményeknek. Persze ez csupán tűzoltás lehet, de még így is a tervezett iskolaőrségnél sokkal hatékonyabb, mert a kívánatos eredmény felé vivő dolog. A kirobbant konfliktusok resztoratív (helyreállító) kezelése önmagában hatalmas változásokat eredményez az intézményekben. Ebből egy idő után természetesen tud kinőni az egész iskola szervezeti kultúrájának átformálása. Átalakulnak a kapcsolatok, az alá-fölérendeltség helyett a partneri viszony lesz a domináns és egyre csökkennek a konfliktusok, oldódnak a lappangó feszültségek is. Mindez nem utópia. Nemzetközi kutatások és tapasztalatok és magyarországi működő jó gyakorlatok bizonyítják a dolog valóságosságát. Működő szervezetek és kitűnő szakemberek állnak rendelkezésünkre.


Ugyanabból a pénzből és ugyanakkora erőfeszítéssel el lehetne indulni egy olyan úton, amely egymás megismeréséhez, megértéséhez, a kölcsönös megbecsüléshez vezet. Olyanná tehetnénk az iskoláinkat, ahol a bizalom és az együttműködés az érték, ahol a jóindulat és jószándék az a szilárd alap, amire építkezünk.


Ehelyett a rendőrségi állományban alkalmazott iskolaőrökkel csak az alá- és fölérendeltség keserűségét, a félelem-szülte, kényszerű engedelmességet prolongáljuk. Még egyet taszítunk a rossz helyzetben lévőkön, akiknek nincs szavuk, akik csak ökölcsapással tuják kifejezni a szerencsétlenségüket. Megtanítjuk nekik, hogy mi nagyobbat tudunk ütni, tehát nekünk van igazunk. Ez csak rossz vért szülhet. Ez nem állami felelősségvállalás, hanem valami egészen más. Én pedagógus vagyok. Nem akarom, hogy így védjenek meg.

2020-07-24 | Kerényi Mária | Módszertár

Szeretnék ilyen híreket kapni >>