Iskolaszolga, 2026. október

Aktuális
Nagy Erzsébet
A pedagógus-továbbképzési rendszer újabb átalakítása

Jogi háttér és változások – átmenetileg

A Kormány 2026. szeptember 18-án társadalmi egyeztetésre bocsátotta a pedagógus-továbbképzés rendszeréről szóló 419/2024. (XII. 23.) kormányrendelet módosításának tervezetét. A javaslat több ponton átalakítaná a 2025-ben bevezetett továbbképzési rendszert:
– megszűnne a tartalmi megújító továbbképzés,
– kikerülne a gyakornokok továbbképzési követelményei közül a Nemzeti alaptantervhez kapcsolódó vizsga, és
– új elemként megjelenne az intézményi belső továbbképzés.

Az ötéves továbbképzési ciklus és a ciklusonként teljesítendő 120 kredit azonban megmaradna. A tervezet indokolása ugyanakkor a módosítást átmeneti, egy tanévre szóló átalakításként határozza meg.

A 2025-ben bevezetett továbbképzési rendszer

A pedagógus-továbbképzés jelenlegi szabályait a 419/2024. (XII. 23.) kormányrendelet tartalmazza. A rendelet 2025-től alapjaiban változtatta meg a korábbi továbbképzési rendszert.

A rendelet szerint a továbbképzési kötelezettséget ötéves ciklusokban kell teljesíteni, egy ciklus alatt legalább 120 kredit megszerzésével. Egy kredit 60 perc tanulmányi munkaórának felel meg. A tanulmányi munkaóra ugyanakkor nem egyszerűen a képzésen töltött időt jelenti: a képzéshez kapcsolódó felkészülés, feladatvégzés, számonkérés és egyéb követelmények teljesítése is a továbbképzéshez kapcsolódó időráfordítás része lehet.

A 2025-ben létrehozott rendszer egyik lényeges sajátossága volt a továbbképzési kötelezettség kötött belső szerkezete. A pedagógusnak meghatározott képzési kategóriákból kellett teljesítenie a 120 kredit továbbképzési kötelezettségét.

Ennek központi eleme lett a tartalmi megújító továbbképzés, amelyhez a rendszer a továbbképzési kötelezettség jelentős részét kapcsolta. A fennmaradó kreditmennyiség a pedagógus által választható képzésekből teljesíthető.

A képzési rendszerben jelentős szerepet kapott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (a továbbiakban: NKE).

A rendszer már bevezetésekor szakmai és érdekvédelmi vitákat váltott ki. A kritikák középpontjában – többek között – a központosítás, a pedagógusok választási lehetőségének korlátozása, valamint a továbbképzéshez kapcsolódó idő- és költségteher állt.

A mostani módosítás lényegében ennek a 2025-ben létrehozott rendszernek az újraszabályozását jelenti.

Három lényeges változás

A tervezet három, egymással összefüggő ponton alakítaná át a továbbképzési rendszert.

Megszűnik a tartalmi megújító továbbképzés jelenlegi rendszere

A jelenlegi rendszer egyik meghatározó eleme a tartalmi megújító továbbképzés: a főszabály szerint a 120 kreditből legalább 60 kreditet ilyen képzések keretében kell megszerezni, további 60 kredit pedig választható képzésekből teljesíthető. A legjelentősebb változás a tartalmi megújító továbbképzés kivezetése. Ezzel megszűnik az a kötöttség is, amely a pedagógusok továbbképzését meghatározott arányban ehhez a képzéstípushoz kapcsolta. A változás egyben az NKE jelenlegi központi szerepét is érinti, ezáltal a tartalmi megújító képzések jelenlegi rendszerében betöltött központi szerepe megszűnik.

Fontos azonban különbséget tenni a képzési kategória megszüntetése és az egyes képzési programok megszüntetése között. A tervezet alapján egyes, korábban ebbe a rendszerbe tartozó képzések – amennyiben megfelelnek az új feltételeknek – választható képzésként továbbra is megjelenhetnek.

A változás tehát jogilag elsősorban a képzések státuszát és a továbbképzési rendszerben elfoglalt helyét rendezi át. Nem szükségképpen jelenti valamennyi korábbi képzési program megszűnését.

Megszűnik a gyakornokok NAT-vizsgája

A tervezet megszüntetné a gyakornokok Nemzeti alaptantervhez kapcsolódó, külön vizsgakötelezettségét. Ez egyszerűsíti a gyakornoki továbbképzés rendszerét, de nem jelenti a gyakornoki továbbképzés megszüntetését, csak a NAT-hoz kapcsolódó vizsgakövetelmény kerül ki a rendszerből.

Új elem az intézményi belső továbbképzés

A tervezet új képzési formaként vezeti be az intézményi belső továbbképzést.

A pedagógus a továbbképzési kötelezettségének teljesítéséhez szükséges továbbképzést
– egyrészt választható továbbképzési program,
– másrészt önkéntesen igénybe vehető, a nevelőtestület szakmai fejlődését és az intézmény pedagógiai munkájának fejlesztését szolgáló intézményi belső továbbképzés elvégzésével teljesítheti.

Az intézményi belső továbbképzés tartalma az intézmény saját szükségleteihez igazodhat. A tervezet szerint a köznevelési intézmény
– a pedagógiai programjához,
– a helyi tantervéhez,
– az értékelési rendszeréhez,
– az intézményi működéséhez, valamint
– a nevelőtestület szakmai fejlesztési szükségleteihez
Igazodó, belső továbbképzést szervezhet.

A tervezet ezt követően példálózóan felsorolja azokat a területeket, amelyekre a továbbképzés irányulhat. Ilyen különösen
– az alapkészségek fejlesztése,
– a digitális pedagógia alkalmazása,
– az inkluzív nevelés,
– a gyermekvédelmi feladatok és
– a gyermekek jogai,
– a környezeti nevelés,
– a pályaorientáció,
– az intézményi innovációk és
– a pilotprogramok megvalósítása, valamint
– a jó-gyakorlatok megosztása.

A tervezet szerint az intézményi belső továbbképzésen való részvétel önkéntes.

A 120 kredites továbbképzési kötelezettség megmarad

A változások ellenére a továbbképzési kötelezettség alapja nem változik. A pedagógusoknak továbbra is ötéves ciklusban legalább 120 kreditet kell teljesíteniük. A változás a kötelezettség belső szerkezetét érinti.

A hitéleti továbbképzés szintén marad

A tervezet nem törli a 419/2024. kormányrendeletnek a bevett egyházak által szervezett hitéleti pedagógus-továbbképzésre vonatkozó rendelkezéseit. A hitoktatók és a hittanárok továbbképzése továbbra is különálló, egyházi szervezésű rendszerben marad, és a hitéleti képzésekre továbbra is külön szabályok vonatkoznak.

Az „egyéb” beszámítható képzések és szakmai tevékenységek is megmaradnak

Az új 6. § (1) szerint a 120 kredit teljesítésébe nemcsak a választható és az intézményi belső továbbképzés számítható be, hanem a 6. § (5) alapján beszámítható egyéb képzés vagy szakmai tevékenység is. Ezek között továbbra is szerepelnek például egyes további szakképzettségek, szakvizsgák és meghatározott szakmai, illetve nemzetközi képzések.

Mit jelent a gyakorlatban az, hogy átmeneti a szabályozás?

A tervezet indokolása a 2026/2027. nevelési és tanítási évre szóló átmeneti szabályozásként határozza meg a módosítást. Maga a módosító rendelet azonban nem mondja ki, hogy az új rendszer egy év után automatikusan hatályát veszti, és nem állapít meg határidőt a hosszú távú rendszer bevezetésére.

A rendelet célja
– a pedagógusok továbbképzési kötelezettsége teljesítésének folyamatossága,
– a már megszerzett kreditek megőrzése, valamint
– annak biztosítása, hogy a szakmai fejlődés közvetlenebbül kapcsolódjon a köznevelési intézmények és a nevelőtestületek tényleges fejlesztési szükségleteihez.

Az indoklás ugyanakkor egy másik, legalább ilyen fontos mondatot is tartalmaz: az átmeneti szabályozással párhuzamosan szükséges a pedagógus-továbbképzés hosszabb távú rendszerének kidolgozása. A mostani módosítás tehát nem tekinthető a pedagógus-továbbképzés végleges rendszerének.

Ez azonban jogbiztonsági és tervezhetőségi kérdéseket vet fel. A pedagógusok ötéves ciklusokban teljesítik továbbképzési kötelezettségüket, az intézmények pedig éves továbbképzési tervet készítenek. Nem mindegy tehát, hogy egy adott szabályozás egyetlen tanévre szóló, átmeneti megoldás, vagy hosszabb időn keresztül fennmaradó rendszer. A fenntartóknak emellett a képzésekhez kapcsolódó költségekkel és a munkaszervezéssel is számolniuk kell.

Mi lesz a már megkezdett továbbképzési ciklusokkal?

Az átmeneti szabályozásnál különösen fontos a már megkezdett továbbképzési ciklusok kezelése. A pedagógusok nem egyetlen tanévre vállalnak továbbképzési kötelezettséget: a rendszer ötéves ciklusokban gondolkodik. Ezért az új szabályozásnak egyértelműen rendeznie kell, hogyan számítanak be a már megszerzett kreditek, mi történik a már megkezdett vagy teljesített képzésekkel, és hogyan kell az intézményeknek módosítaniuk a már elkészített továbbképzési terveiket. Az indokolás éppen ezért emeli ki a már megszerzett kreditek megőrzésének célját. Ez fontos garancia, de a jogalkalmazás szempontjából az átmeneti rendelkezések valamennyi részletének egyértelműsége szükséges ahhoz, hogy a pedagógusokat ne érje hátrány azért, mert egy korábban hatályos szabály alapján kezdték meg továbbképzésüket.

A továbbképzés munkaszervezési kérdései

A továbbképzés teljesítése a 401/2023. (VIII. 30.) kormányrendelet 28. § (1) bekezdésének 24. pontja szerint a nevelési-oktatási intézményben a pedagógus-munkakörben foglalkoztatott számára a kötött munkaidőnek neveléssel-oktatással le nem kötött részében ellátandó feladatként rendelhető el. A 120 kredit teljesítése jelentős időráfordítást jelent. A kredit nem pusztán a tényleges előadási vagy kontaktórákat jelenti: a továbbképzés teljesítéséhez kapcsolódó tanulás, a felkészülés, a feladatok megoldása és a számonkérés is időt igényel.

Éppen ezért a továbbképzési rendszer átalakítását nem lehet kizárólag abból a szempontból vizsgálni, hogy milyen képzések közül választhatnak a pedagógusok. Legalább ilyen fontos kérdés, hogy
– ki biztosítja a továbbképzéshez szükséges időt,
– mikor teljesíthető a képzés,
– hogyan történik a helyettesítés, és
– milyen költségek terhelik a pedagógust, illetve az intézményt vagy a fenntartót.

Nem mindegy:
– mikor teljesíti a pedagógus a képzést;
– a képzéshez szükséges idő hogyan illeszkedik a munkaidőbe;
– hogyan történik a helyettesítés;
– ki viseli a képzés költségét; és
– hogyan különül el a kötelező, illetve az önkéntesen választott képzés.

Különösen fontos ez az intézményi belső továbbképzések esetében. A kötelező továbbképzés nem válhat olyan rendszerré, amelyben a szakmai fejlődés időbeli és pénzügyi terhei ténylegesen a pedagógusra hárulnak. Az intézményi belső továbbképzés bevezetése ezen a ponton önmagában nem ad választ minden kérdésre. Attól, hogy a képzés az intézményben zajlik, és annak saját szakmai szükségleteihez kapcsolódik, még meg kell teremteni a részvétel munkaszervezési feltételeit.

A szakszervezetek álláspontja szerint a kötelező továbbképzés nem hárítható át a pedagógusra sem pénzügyi, sem munkaidőbeli teherként. A kötelező továbbképzéshez kapcsolódó költségeket a munkáltatónak kell viselnie, és a képzés teljesítése nem jelenthet a pedagógus számára rendezetlen, munkaidőn kívüli többletterhet.

Továbbra is nyitott kérdés például:
– milyen képzési kínálat lesz ténylegesen hozzáférhető;
– milyen szakmai szervezetek és intézmények szervezhetnek képzéseket;
– milyen költséggel vehetők igénybe ezek;
– hogyan biztosítható a képzéshez szükséges munkaidő;
– hogyan történik a pedagógus helyettesítése; és
– milyen szerepet kapnak a szakmai és érdekvédelmi szervezetek a hosszú távú rendszer kialakításában.

A továbbképzési rendszer átalakítása kapcsán adott véleményekben felmerült a szakmai szervezetek által szervezett konferenciák és képzések nagyobb arányú beszámíthatósága, valamint a kreditbeszámítás szabályainak felülvizsgálata is.

Az érintettek bevonásának kérdése

Az átmeneti szabályozásból következő, másik lényeges lépés a hosszú távú rendszer előkészítése.

A továbbképzési rendszer nem csak jogi kérdés. Közvetlenül érinti
– a pedagógusok szakmai fejlődését és munkaterhelését,
– az intézmények működését, valamint
– a szakmai és érdekvédelmi szervezetek szerepét is.

Ezért fontos lenne előre látni, mikor és milyen ütemben készül el a hosszú távú szabályozás, és abba hogyan vonják be az érintett pedagógusokat, szakmai és érdekvédelmi szervezeteket, illetőleg milyen módon és kiknek a közreműködésével alakul ki az a rendszer, amely a jelenlegit hosszabb távon felváltja.