Interjú Andóné Nagy Katával, a Kincskereső Tagiskola igazgatójával intézményük alapelveiről, a hagyományok, alapelvek továbbviteléről. Céljuk, hogy minden gyerek hozzáférhessen a kincskeresés lehetőségéhez és ez az érték a változó világ és a változó törvényi keretek mellett is fennmaradjon.

Andóné Nagy Kata

Winkler Márta meghatározó szerepe

Kevesen mondhatják el magukról, hogy ötéves koruk óta elkötelezettek valami iránt. Andóné Nagy Kata ilyen. Amikor „kistesóként” az iskolás bátyjával együtt részt vett Winkler Márta akkori osztályának szervezett szabadidős programjain, megérezte, hogy itt a helye. Néhány év múlva nagyon szomorúan ébredt rá: soha nem lehet Márta osztályának tanulója – születési ideje ugyanis nem esett egybe a négyévenként induló osztályok ciklusával. Az azonban biztos, hogy pedagógussá válásában, egész pályáját tekintve Winkler Márta meghatározó szerepet játszott és játszik. Középiskolásként a közeli gimnáziumból szaladt át egy kicsit megmelegedni a Márta alkotta otthonos fészekbe. Főiskolásként is hospitált, amennyit csak lehetősége volt. Kezdő tanítóként délelőtt beült Mártához, és délután kipróbálta, amit ott látott, tanult. A legnagyobb tapasztalat, az életre szóló tanulság ekkor született meg benne: hogy ez így nem működik. Nem lehet másolni. Mindenkinek magának kell rátalálnia a saját pedagógus-arcára. Így lett egyszerre mesterének elkötelezettje és maga faragta mester; követő és feltaláló egy személyben – Winkler Márta tanítványa.

A kezdetek

A Kincskereső Iskola egyetlen ember, egy rendkívüli pedagógus személyisége által született. Ő a hetveneses évek Magyarországán pedagógiai szemléletével, tanítási módszereivel messze megelőzte korát. Pedagógiai pályája során olyan iskolai életet kívánt kialakítani, amely épít a gyerekek érdeklődésére, motiváltságára, aktivitására. Amint ezt tudományos elemzések és filmfelvételek is igazolták (például: az Iskolapélda című dokumentumfilm, rendező Péterffy András, 1979.) az osztályaiban folyó, tevékenységre, játékra építő, problémaközpontú tanórai munka logikus gondolkodásra késztette a tanulókat, és a vitakészségük mellett társas kapcsolataikat, szociális kompetenciáikat is fejlesztette.

Biztos alapokon, mindig megújulva

A gyakorlat sikeressége és a szaporodó elismerő visszajelzések hatására Mártában formát öltött a vágy, hogy ne csak egy kis gyerekcsapatnak, de több osztálynyi gyereknek, a szülőknek, a program iránt elkötelezett pedagógusoknak is jusson a kincskeresés és a rátalálás öröméből. A Kincskereső Iskola különlegessége, hogy egy ember nevéhez fűződik: ő gondolta ki, álmodta meg, és aztán ez az elképzelés terebélyesedett az egy tanteremnyi szabadságból egy iskolányi programmá. Így született meg a Kincskereső Tagiskola, amely 1988 szeptemberében indította első osztályát. Az intézmény, amely ma a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium tagiskolája, fokozatosan bővült először négy, majd az 1996/97-es tanévtől hat évfolyamossá minden évfolyamon egy-egy tanulócsoportot indítva. Lassan épült fel az intézmény, mindig az induló új osztállyal együtt csatlakozott az új kolléga, aki így tudott belenőni, szerves részévé válni az organikusan fejlődő, növekvő szervezetnek. Mindenki, aki a Kincskeresőben folyó munkához csatlakozott, elkötelezett a program iránt: tudatosan választotta ezt a pedagógiát, ezt akarta magáévá tenni, önmagán átszűrve a maga arcára formálni. Az iskola épülésének szakaszában érkező pedagógusok többsége meg is maradt a Kincskeresőben. Most már van egy olyan markáns csapat is, akik az elmúlt öt éven belül csatlakoztak a programhoz. Ők már nem közvetlenül Mártától tanulták a Kincskereső sajátos pedagógiáját, hanem az iskolavezető és a munkatársak által megalkotott elvek alapján, de a folyamatosan újjászülető szervezeti kultúrába illeszkedtek bele. A Winkler Márta képviselte szellemiség megsokszorozva és mindig újabb formákat öltve él tovább.

A jelen

A Kincskereső Tagiskola valójában nem önálló intézmény. Külön épületben, saját tagiskolai vezetővel, de egy nagyobb, állami iskola részeként, és ebből következően az anyaiskola és a tankerület alá rendelve működik. A fenntartói terhek nem nyomasztják, ugyanakkor a helyzetből adódó nehézségekkel meg kell küzdeniük. Abból gazdálkodnak, ami egy állami iskolának előírt juttatásként jár. A munkatársak közalkalmazottak, fizetési besorolásuk alapján bizony éppolyan alulfizetettek, mint bármely más pedagógus. A Kincskeresőkért Alapítvány, mely a szülők támogatásait fogadja, az általuk felajánlott forrásokból gazdálkodik. Egy-egy kiemelt eseményre, költségesebb rendezvényre jól jön a hálás szívvel fogadott segítség, de ebből nem telik sem számottevő bérkiegészítésre, sem iskolafelújításra.

Andóné Nagy Kata mégis elsődlegesen fontosnak tartja, hogy a Kincskereső megmaradjon állami, ingyenes iskolának. Hogy ne a család anyagi helyzete határozza meg, megengedhetik-e maguknak az ilyen jellegű minőségi oktatást.

Mi kell ahhoz, hogy a dolgok működjenek?

– Nem pénz! – mondja határozottan. – Senki sem a pénzért van itt. Elhivatottság kell hozzá. Ide mindenki elhivatottságból jött, tudatosan választotta ezt a pedagógiai kultúrát. Azért van itt, mert itt érzi azt, hogy szabad, alkotó értelmiségi életet élhet. Kiteljesedhet a munkájában. Ezt pedig meg lehet csinálni. Üzenem az állami iskolákban dolgozóknak, hogy mindehhez nem sok pénz, hanem elhivatott pedagógus kell. De persze az igazgató, a tankerület által is támogatott pedagógiai önállóság elengedhetetlen – teszi még hozzá.

Alapértékek: a kincskeresés, a személyiség kibontakoztatása és a szociális kompetenciák fejlesztése

Winkler Márta egy osztályteremben kezdte meg a munkáját, tanítóként valóban ő határozhatta meg, mi történik, ha becsukja az ajtót. Aki egy egész iskolában igyekszik megvalósítani az álmát, az már egy szervezet létrehozásával, a munkatársak kiválasztásával és összehangolt együttműködésükkel jár. A szükséges szervezeti kultúra megteremtése és gondozása elengedhetetlen. A legfontosabb, hogy a kollégák azonos nyelven beszéljenek egymással. Ha közösen alkotják meg a kereteket, akkor mindannyian jó szívvel tudnak ahhoz igazodni. A Kincskereső Tagiskolában valóban összekovácsolódott, egységes szemléletű csapat dolgozik együtt.

A Kincskereső olyan, mint egy kis falu, annak összes előnyével és nehézségével. A hat évfolyam mindegyikén mindössze egy-egy osztály van, összesen százötven körüli a gyereklétszám. Az újonnan induló, maximum huszonhat gyereket fogadni tudó osztályba mindig száz fő fölött jelentkeznek. Nehéz döntés, hogy ki legyen az a szerencsés huszonhat, akit befogad ez a vágyott fészek. Minden osztályba hat–nyolc speciális nevelési igényű gyereket is felvesznek – Márta koncepciója volt ez is. Valóban alapértéknek tekintik, hogy minden gyerek hozzáférhessen a kincskeresés lehetőségéhez. Ugyanígy alapérték a személyiség kibontakoztatásának támogatása és a szociális kompetenciák fejlesztése.

Az iskola indulásakor négyosztályos, tehát az alsó tagozatot lefedő program volt. A szülők is tudták: ötödikbe máshová kell majd menni. A remélt előnyök kedvéért örömmel vállalták ezt a döntést, de tagadhatatlanul gondot okozott, hogy így a gyerekek érettségiig két iskolaváltást is megéltek azokkal a társaikkal szemben, akik egy helyen végezték el az általános iskolát, majd a nyolcadik után mentek középiskolába. Jó megoldásnak tűnt hatodikig továbbvinni a Kincskereső Iskola diákjait – éppen az osztályok speciális nevelési igényű tagjainak az érdekében – mert így még két évig tovább élvezve az elfogadó közösség nevelő erejét –, ennélfogva erősebben és érettebben jutottak felsőbb osztályba.

A következő lépés egy hat évfolyamos középiskolába való beiskolázáshoz segíteni őket. Igen ám, csakhogy újabban a hat évfolyamos középiskolák egyre jobban eltolódnak az elitképzés felé, ezért korántsem biztos, hogy mindenkinek sikerül egy ilyenbe bekerülni. Akkor pedig az általános iskola utolsó két évére befogadót kell találni, és az újonnan érkezőnek olyan osztályba kell beilleszkednie, amelynek diákjai évek óta együtt tanulnak, összeszokott csapatot alkotnak. Majd miután sikeresen vette ezt az akadályt a diák, akkor is legfeljebb ott van, ahol két évvel ezelőtt: megint iskolát, ezúttal négyéves középiskolát kell keresnie. Ez a helyzet arra készteti a Kincskereső Iskola csapatát, hogy végiggondolja, hogyan lehet a programot kiterjeszteni az általános iskola teljes nyolc évfolyamára. Semmiképp sem akarnak csupán versenyekre felkészítő, elitképző intézménnyé válni.

Amikor a Kincskereső Tagiskola 1998-ban gyermekközpontú modellintézmény lett, így fogalmazták meg kiemelkedő értékeit:
„A gyermekközpontú szemlélet jellemzője a fejlődő gyermek testi és lelki állapotainak változásairól – és változó szükségletéről – való szakszerű tudás és az e tudás megismert tényeihez való viszonyulás metodikai és didaktikai képessége. Ebből fakad a belső, megújulásra kész erők ébren tartása és az önirányításra, a személyes autonómiára nevelés.”

Ezt a szemléletet folytatta 2013-ban a szociális kompetenciákat középpontba állító, öt iskola együttműködésével született kerettanterv. Nagy ereje, értéke volt a közös munkának: öt egyedi módon működő intézmény gondolta át közösen felvállalt értékeit. A létrejött „szockomp tantervben” a közös alapvetések mellett minden iskolának volt tere, hogy az együtt megalkotott, elfogadott alapokra a maga sajátos megoldásait is ráépítse. A közös kerettantervre épülő pedagógiai programok már az iskolák egyediségét tükrözték. Így aztán az egyik iskolában beszélgetőkör, a másikban projektóra, minálunk meg a csak ránk jellemző Kincskereső óra adott tág teret a kollégák és gyerekek érdeklődésének és igényeinek – mondja Andó Kata.

„A különlegesség nem a papíron van…”

Amikor 2020-ban az új törvényi szabályozás miatt az iskoláknak a létező alternatív kerettantervek alkalmazása helyett egyedi megoldás engedélyeztetésére nyílt lehetőségük, akkor a Kincskereső is elkészítette a maga változatát. Ez már kimondottan az ő, valóban egyedi működésükre összpontosítva fogalmazta meg, mit és hogyan szeretnének csinálni.
– Amikor 2013-ban az alternatív kerettantervünket elolvasta a Bethlen vezetője, mosolyogva állapította meg, hogy ebben semmi különleges nincs. Pontosan tudom, hogy a különlegesség nem a papíron van – emlékezik Andó Kata. – Most sincs ez másként. Az egyedi megoldásra szóló engedély néhány sarkalatos pontot szögez le csupán, amelyek által a Kincskereső hűséges maradhat eredeti célkitűzéseihez. Ragaszkodtunk hozzá, hogy diákjaink továbbra is szöveges értékelést kaphassanak az első három évben az osztályzatok helyett. Ugyanígy ragaszkodtunk a Kincskereső órához, amelybe beilleszthetők olyan fontos tevékenységek, amelyeket nem lehet tantárgyasítani:
– konfliktuskezelés,
– beszélgetés,
– társasjáték.

Kell, hogy ezekre legyen idő. Valójában ez, a szociális készségek és az önismeret fejlesztése a legfontosabb.

A tananyagtartalmak másodlagosak. A módszerek is változhatnak. Ami igazán fontos, az a közeg, amelyben mindenki lehetőséget és támogatást kap önmaga kibontakoztatására, a fejlődésére. Ezért ragaszkodtak annyira a Kincskereső órájukhoz. Ma a gyerekeknek szociális kompetenciákra van szükségük. A tudást innen-onnan meg tudja szerezni a gyerek, az iskola azonban olyan egyedülálló közösségi tér, ahol máshol megszerezhetetlen, pótolhatatlan élményeket, tapasztalatokat gyűjthet.

A Kincskereső Iskola pedagógiai programjában tehát tovább őrzi a hatvanas évek második felével kezdődő pedagógiai megújulás elveit középpontban:
– a matematika,
– az anyanyelv,
– a komplex művészeti nevelés, továbbá
– a pszichológiai szempontok:
o a személyesség szerepe,
o a motiváció,
o az egyéni fejlődési tempó figyelembe vétele.

Célkitűzése szerint gyakorló pedagógusoknak, elsősorban a tagiskola alapítójának, Winkler Mártának gyakorlati tapasztalatait felhasználva, az alternatív pedagógia hazai és külföldi eredményeit integrálva a gyerekek harmonikus személyiségfejlődésének előmozdítását tűzte ki célul. Ennek a célnak a megvalósítását – az egymással szerves egységet alkotó – nevelési és oktatási feladatok teljesítésével kívánja elérni.

Andóné Nagy Kata – mint olyan sok iskolaigazgató – valójában tanítani szeret, az osztályteremben, nem pedig az irodában érzi magát otthon.
– Annak idején azért fogadtam el Mártától a felkérést, mert azt gondoltam, hogy ez az iskola akkora érték, hogy ennek fenn kell maradnia – mondja. Továbbra is elsődleges céljának tekinti a Winkler Mártától kapott értékek továbbörökítését, a Kincskereső Iskola pedagógiája továbbélésének zálogát pedig a szervezet megújulásában látja. A szervezetfejlesztés eszköztárának tudatos alkalmazása hozzásegítheti az iskolát, hogy az egyetlen, meghatározó személyiség hatása őrajta, a közvetlen tanítványon keresztül megsokszorozódva haladjon tovább. Hogy ez az érték a változó világ és a változó törvényi keretek mellett is fennmaradjon:
Az iskola légköre olyan legyen, hogy a hozzánk tartozó gyerekek minél teljesebb életet élhessenek. Fantáziájukat, játékos kedvüket, tenni akarásukat, teremtő energiájukat kívánjuk minél tovább életben tartani.

Winkler Márta