Országos, évindító konferenciát rendezett tanítóknak, tanároknak, intézményvezetőknek és minden érdeklődőnek a Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. 2017. szeptember 14-én a Lurdy-házban. Mivel a 2017/18-as nevelési év sok újdonságot tartogat az intézmények számára, mindenképpen hasznos volt a témakörök szakértők általi elemzése, melyet profin egészített ki a közös és egyéni konzultációk lehetősége. Az előadók a nevelési és tanügy-igazgatási feladatok végzéséhez nyújtottak segítséget, újdo

Országos, évindító konferenciát rendezett tanítóknak, tanároknak, intézményvezetőknek és minden érdeklődőnek a Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. 2017. szeptember 14-én a Lurdy-házban. Mivel a 2017/18-as nevelési év sok újdonságot tartogat az intézmények számára, mindenképpen hasznos volt a témakörök szakértők általi elemzése, melyet profin egészített ki a közös és egyéni konzultációk lehetősége. Az előadók a nevelési és tanügy-igazgatási feladatok végzéséhez nyújtottak segítséget, újdonságként pedig sor került a tankerületek gazdasági feladatainak elemzésére is.

A konferencia egyik központi témája a nem kevés polémiát és a pedagógusok számára sok bosszúságot okozó pedagógusbérek kérdésköre volt. Az előzetes beharangozásokhoz képest nem emelkedett a pedagógusok fizetése januártól, ugyanis a vetítési alap a 2017-es költségvetési törvényben is változatlan maradt. A pedagógusbérek számítási képletéből 2015-től kivették a minimálbér emelkedésének hatását, helyette továbbra is a 2014-es bruttó 101 500 forintos minimálbér szerepel vetítési alap néven. Ha az eredeti változat maradt volna, a 2017-es bruttó 127 650 forintos minimálbér lenne a vetítési alap, s az közel 25 százalékkal magasabb fizetést jelentene.

Dr. Selmecziné dr. Csordás Mária vezető jogtanácsos, ILO-közvetítő és döntőbíró szerint szintén megosztotta a pedagógustársadalmat a béremelés a pedagógus életpályamodellhez kapcsolódó differenciált mértékű harmadik állomása, mely idén szeptemberben esedékes. A szeptember folyósított új illetmény minimuma az augusztus 31-ei bérszint (ezen érintetteknek tehát nem emelkedik a fizetésük), maximuma a jogszabály által megengedett volumen. A kötelező illetmény mellett automatikusan változnak az alapfizetést kiegészítő pótlékok is, azok százalékos arányú meghatározása miatt, ezáltal kettős hatásúvá növelve a differenciálást.

A pedagógushiány kérdése is differenciált. Szám szerint a pedagógusok aránya megfelel a gyermeklétszámnak, bizonyos tantárgyakat (pl. informatika) tanító szaktanárból viszont hiány mutatkozik. Földrajzi alapú különbségek is vannak: Budapesten nincs tanárhiány, de az ország bizonyos régióiban igen, ezért ezeken a helyeken már képesítés nélküli tanárok is tanítanak. Ezen segítene a nyugdíjas pedagógusok tovább-foglalkoztatása, ami azonban jelenleg jogszabályilag nem lehetséges, csak az alapfokú művészeti oktatásban és a szakképző intézményekben, ezekben is csak részben. Illetve áthidaló megoldás lenne, ha az adott iskola bölcsész végzettségű oktatókat vesz fel, akik a tanítás folyamán szerezhetik meg a pedagógusvégzettséget kiegészítésként. A jogtanácsos a közelmúltban sok esetben szembesült azzal a kérdéssel, hogy az átalakulás után a tankerületi központoknak van-e egyáltalán érvényes kollektív szerződésük. Egyáltalán nem köztudott, hogy azokban a tankerületekben, ahol még nem készült el az új kollektív szerződés, ott a régi az érvényes egészen 2017. december 31-ig. Van azonban kivétel, ezek a szakképzési centrumok, nekik már a nyár végén lejárt a korábbi kollektív szerződésük, sürgősen meg kell tehát szerkeszteniük az újat.

Hajnal Gabriella, a Klebersberg Központ (KK) szakmai elnökhelyettese a közelmúltban megnyílt, a konvergencia régióba kiírt (a felzárkóztatási régió – tulajdonképpen az összes, leszámítva a Közép-Magyarországi Régiót) EFOP-4.1.2-17 és az EFOP- 4.1.3-17 pályázatokról beszélt, melyekre összesen 80-82 milliárd forint lett elkülönítve. Ez az összeg több mint ezer intézmény pályázatának befogadását eredményezi, tartalmi, szakmai és infrastrukturális beruházásra egyaránt költhető. A Közép-Magyarországi Régió sem marad azonban támogatás nélkül, itt informatikai eszközökre (PC-k, tabletek, notebookok) vonatkozó 7,5 milliárd forint összértékű pályázat lett kiírva.

A pedagógushiányról Hajnal Gabriella is beszélt, ő azonban arról számolt be, hogy a tavalyi mintegy 8-10 ezer órás hiány az idénre ezerre redukálódott az 59 tankerület vonatkozásában, így ez már nem olyan nagy szám. A volt iskolaigazgató szerint is meg lehetne oldani a problémát a végzős pedagógushallgatókkal, ha már az utolsó évben be lehetne vonni őket az oktatásba. A túlórákkal kapcsolatban arról számolt be, hogy az elrendelt túlórát a kezdetektől ki kell fizetni – bárki hallana is ellenkező véleményt – egyébiránt a hiányokat éppen az említett túlórákkal képesek kompenzálni.

A Klebersberg-ösztöndíjban részesülő hallgatóknak a folyósítás idejével megegyező ideig kell majd tanárként a magyar közoktatásban részt venniük. Az egyik tévhit szerint a köztes éveket, amikor szünetel a folyósítás is, szolgálatban kell töltenie tanárként, ami természetesen nem igaz, időarányos teljesítésről van szó. Egy hallgató 25-75 ezer forintot kaphat. A másik tévhit, hogy a KK jelölné ki azt a helyet, ahová a jelöltnek mennie kellene tanítani. Ez sem igaz, a kezdő pedagógus három megyét jelöl meg, ahol szívesen tanítana, de az az iskolaigazgatók privilégiuma, hogy a jelentkezők közül végül is kit vesznek fel és kit nem. Egy távlati tervben az szerepelne, hogy közvetlenebbül össze legyenek kötve a tanárképző intézmények és a tankerületek, hogy a paraméterek előre világossá válhassanak: hol, hány tanár végzett az adott évben, hol, hány tanárra van éppen szükség. Szükség lenne most is – ha nem tantárgy szerint differenciálunk – gyógypedagógusokra, konduktorokra, ez esetben is történt áttörés, aminek hatását viszont csak évekkel később érezhetjük, de örvendetes tény, hogy Debrecenben és Nyíregyházán is megindult a gyógypedagógia felsőfokú szintű oktatása.

A differenciált béremelést tekintve Hajnal Gabriella kiemelte, hogy keretösszeg formájában kapják meg az intézményvezetők. A minősítési rendszer hiányára hivatkozva idén a legtöbb igazgató úgy döntött, még nem tesz különbséget, egyenlő arányban részesíti dolgozóit a dotációban. A következő tanév végeztével az időközben felállított szempontrendszer alapján már lehetőség nyílik az objektív, a személyeskedést kizáró értékelésre és így a differenciálásra. Személy szerint a szakember is ezt preferálja, azon egyszerű indokból adódóan, hogy nincs két azonos képességű vagy szorgalmú pedagógus a tanári karban, akkor milyen alapon lehetne egy kalap alá venni az összeset. A jobban teljesítő igenis kapjon kiemelt támogatást, a lemaradó meg konstatálhatja a különbséget és ez végső soron még javára is válhat.

Elnökhelyettes asszony előadása megtekinthető az alábbi oldalon.

Petróczy Gábor tanfelügyelő, iskolaigazgató a tanfelügyelői ellenőrzésre és az intézményi önértékelésre való felkészülés lépcsőfokait elemezve értékelte azok összefüggéseit, egymásra épülő voltukat. Az intézmény belső ellenőrzési rendszere dolgozza ki az önértékelést, és az válik a külső ellenőrzési rendszer, azaz a szakfelügyelet kiindulási pontjává. Az értékelések objektívvé válásához sok tanácsot lehet fűzni, az egyik legfontosabb, hogy az egyéni értékelés során ne két, hanem tíz kolléga véleményét monitorozzuk, mert így kaphatunk valós képet. A pedagógusok tanfelügyeleti vizsgálata már 2015 decemberében megindult, ezt követte 2016-ban az intézményvezetőké, míg idén az intézmények kerültek sorra a folyamatban. Petróczy külön említette azokat a dokumentumokat, melyeknek megléte és komplett volta már gyakorlatilag az ellenőrzés pozitív lezárása felé mutat. Ha egy intézménynek naprakész az SZMSZ-e és a házirendje, valamint kidolgozott a pedagógiai programja, illetve az utolsó két lezárt tanév munkatervét és beszámolóját – vagy ha szükséges, a vezetői pályázatot – fel tudják mutatni, akkor nem kell tartaniuk semmilyen komoly ellenőrzéstől.

Horváth Péter iskolaigazgató, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a 2017/18-as tanévben várható fontosabb változásokra hívta fel a figyelmet, felvetette a vezetői életpálya, a középiskolai felvételi, a tablet-használat és a digitális érettségi kérdéseit. Az elutasított igazgatói pályázatok esetén kötelezővé tenné a szakmai indoklás csatolását, mely elengedhetetlen volna a visszajelzések miatt. Az igazgató-helyettesek számának meghatározásával kapcsolatban szerinte a tanfelügyelők és az igazgató konszenzuson alapuló megegyezése volna helyénvaló és előremutató. A 2019-re beharangozott teljes digitális érettségi elhamarkodott bejelentés még, az oktatás digitalizációja zajlik, a fejlődés jelentős, de még idő kell a célok eléréséhez. Mindenesetre a fejlesztésre és eszközvásárlásra nemrég kiírt uniós támogatások is a megjelölt fejlettségi szint elérését fogják elősegíteni.

dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológus, családterapeuta a pozitív pszichológia képviselőjeként annak oktatásban való optimális felhasználását propagálja. Két dolgot emel ki, egy evidensnek tűnőt és egy fogalomtisztázót. Egyrészt hangsúlyozza, hogy az iskolának a jól ismert funkcióin túl boldogságforrássá is kell válnia – diáknak, tanárnak egyaránt. Másrészt tudnunk kell, hogy a pozitív pszichológia nem egyenlő a pozitív gondolkodással, mert míg utóbbi a bevonzás-elmélettel elhíresült tan, addig az előbbi empirikus kutatásokkal alátámasztott tudományos irányvonal. Fő tevékenységi köre a tudatos jelenlét alapú stresszcsökkentés (MBSR – Mindfulness Based Stress Reduction) tematikája, amelynek alkalmazása már gyermekkorban javasolt, s amely által a diákok koncentrációja nő, lelkiállapotuk kiegyensúlyozottá válik, és ezek pozitív hozadékaként tanulmányi eredményeik is kézzel foghatóan javulnak. A Mindful schools kezdeményezések megjelentek hazánkban is, térnyerésükre a közeljövőben mindenképpen számítani lehet.

Horváth Józsefné közgazdász, nemzetközi áfa- és adóigazgatósági adószakértő a tankerületi központok áfával kapcsolatos aktuális teendőit elemezte a paragrafusok értelmezésétől kiindulva a jogi buktatók elkerülését elősegítő tanácsokkal bezáróan. Lényeges az alapok meghatározása, tudnunk kell, hogy két nagy csoport határozható meg, ezek a közhatalmi tevékenységet végzők, illetve azt nem végzők tábora, s míg előbbiek az áfamentes csoportba sorolandók, addig utóbbiak részesei lesznek az áfakörnek. Természetesen a témakör sokkal összetettebb, figyelni kell a tevékenységi körökre, a szabályozók részleteket meghatározó kitételeire és a számlaadás technikai és jogi feltételeire.