Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
Vissza
Az önértékelés haszna?

 

Az átfogó minőségfejlesztés a közoktatásban programja alapvetőnek tartja a tanfelügyelet bevezetését. Országosan egységes szempontok szerinti külső objektív értékelés méri 2015. évi bevezetése óta az intézmények, vezetők és a pedagógusok munkáját. A tanfelügyeletnek bemeneti információt szolgáltat a belső ellenőrzés, az önértékelés, amit a tanfelügyelet előtt kell elvégeznie az intézménynek.

 

Az alábbi cikk szerzője tömören és hangsúlyokat elhelyezve mutatja be az önértékelés intézményre, illetve pedagógusokra vonatkozó eljárásrendjét. Az áttekinthető és teljesíthető elvárások megnyugtatóak, és egyben motiválóak is. Az írásnak fontos célkitűzése a tájékoztatás, de főleg a szemléletformálás, hogy az önfejlesztési tervek, intézkedési tervek vállalásai, előírásai ne az íróasztalnak készüljenek. Mindenkinek érdeke a pozitív elfogadás és a munkastílusváltás!

 

Pedagógusminősítés, önértékelés, tanfelügyelet – az oktató-nevelő munka megújítását célzó eljárásrendek, amelyek feladatok elé állítják a pedagógia szereplőit. Sokan panaszolták az adminisztráció megnövekedését, míg mások csak a vizsga, a számonkérés szándékát látták benne, ezért belőlük szorongást, feszültséget váltott ki az új rendszer.

 

Valóban felmerül a kérdés, hogy kell-e félni az új ellenőrzésektől, és egyáltalán teljesíthetők-e az elvárások?

 

A három eljárásrend összefüggése

 

A minősítés a pedagógusok előmeneteli rendszerét működteti, és a többszöri egyszerűsítő módosítás után elfogadható már a pedagógustársadalom számára. Értékelik azt a törekvést, hogy a munka minősége szerint elismerésben részesüljenek a jobban teljesítők, és hihető, hogy a motiváció erősítésével mindez kihatással lesz az iskola eredményességére is.

 

Az önértékelés az intézmények belső ellenőrzési folyamata, ami a minőségbiztosítási, minőségirányítási próbálkozások után most már egységes standardok alapján történik, és információkat szolgáltat a külső, objektív ellenőrzésnek, a tanfelügyeletnek.

 

Mindhárom eljárásrend azonos szempontok alapján ítéli meg az intézmény, a vezető és a pedagógus munkáját. Egymást kiegészítik, de más feladattal működnek, viszont ugyanazt célozzák: az oktatás minőségének javítását. Az önértékelés, a tanfelügyelet és a pedagógusminősítés kiemelten vizsgálja a diákok tudását, a tantárgyi ismeretek minőségét. A nyolc pedagóguskompetencia mint elvárás jelenik meg, és a hozzá kapcsolódó mérőszámok, az indikátorok (már csak 62) jelentik a megítélésben az alapot.

 

A pedagógusok egy része már megtapasztalta a minősítő vizsga és a minősítési eljárás során, milyen módon adjon számot munkája gyakorlatáról, eredményeiről, tudatos szakmai céljairól. Sokkal kevesebb viszont azok száma, akik tanfelügyeleti ellenőrzésben vettek részt. A folyamatos minőségfejlesztéshez kidolgozott országos szakmai ellenőrzésnek, a tanfelügyeletnek az indítása 2015-ben történt. A külső ellenőrzést jelentő tanfelügyeletnek részét képezi az intézményi belső ellenőrzés, az intézményi önértékelés.

 

Önértékelés

 

Az intézményre, vezetőre és pedagógusokra kidolgozott elvárások megegyeznek a tanfelügyeleti ellenőrzési szempontokkal. Ilyen módon egy egységes értékelési rendszer kiépülését célozták meg. De természetesen nem kizárólag a központi standardok dominálnak, hiszen a különböző intézmények eltérő sajátosságai megkívánják azok figyelembe vételét. Az önértékelési kézikönyvek (minden intézménytípusra kidolgozva) rögzítik az általános elvárásokat, amik alapján az intézmények megalkotják saját eljárásrendszerüket. Önmagára adaptálva az elvárásokat, az intézmény elkészíti a következő ötéves időszakra vonatkozó önértékelési programját, intézkedési tervét, valamint elkészülnek a vezetőre és az egyes pedagógusokra vonatkozó önfejlesztési tervek.

 

Az önértékelés során azt vizsgálják, hogy a pedagógiai programban megfogalmazott céloknak hogyan tudtak megfelelni, továbbá a megvalósításban hol tart az intézmény, a vezető és a pedagógusok.

„Az önértékelés az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről, magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelés és önellenőrzésen alapuló önértékelés lehetővé teszi az egészséges, személyiségre jellemző önismeret és önbizalom kialakulását, az önirányítás képességének fejlődését.”

 

A munkánkba, önmagunkba vetett hit, és a magunk alkotta pályakép, egyre jobbat célzó tenni akarás minden külső előírásnál jobb eredményeket hoz. Ezt a belső motivációt hivatott erősíteni az önértékelés bevezetése. Ezt a belső lelki tevékenységet az előírások jelen esetben kikényszerítik.

 

Az önértékelést a tanfelügyeleti ellenőrzést megelőzően el kell végezni. Az Oktatási Hivatal ehhez támogatást, segítséget ad azzal, hogy adott egy alapdokumentum, az Önértékelési kézikönyv, ami a tanfelügyelethez kapcsolódóan tartalmazza az önértékelési standardokat (az önértékelés területeit, szempontjait, elvárásait) és adott az önértékelést támogató informatikai rendszer, amelyben az intézmények rögzítik a saját elvárásaikat, az önértékelés eredményét és az arra épülő intézkedési terveket. Az Önértékelési kézikönyv elérhető az oktatas.hu oldalon.

 

Az intézmények és a pedagógusok az önértékelés megvalósításához, eredményeinek felhasználásához, az intézkedési és önfejlesztési tervek kidolgozásához és a megvalósításhoz is szaktanácsadói segítséget vehetnek igénybe. Képzések, tréningek is segítik az alapos tájékozódást.

 

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó áprilisi számában.

2017-04-05 | Martin Jánosné | Iskolaszervezés

Szeretnék ilyen híreket kapni >>