Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
Vissza
Módosulnak a felnőttképzési szabályok

 

Még 2017. december 12-én fogadta el az Országgyűlés az egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló 2017. évi CXCII. törvényt. A változtatás összesen hét törvényt módosít, köztük
– a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvényt,
– a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvényt,
– a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényt,
– a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvényt,
– az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvényt és
– még két korábbi módosító törvényt.

A felnőttképzést érintő változások öt téma köré csoportosíthatók:
– a nagyvállalatok beszállítói képzései belső képzésként történő megvalósításának új szabályai,
– a harminc órát nem meghaladó időtartamú képzések ösztönzése,
– a modulzáró vizsgának az iskolarendszeren kívüli képzésbe történő beszámításának lehetővé tétele,
– a Felnőttképzési Szakértői Bizottság megszűntetése,
– a felnőttképzés szankciórendszerének korrekciója.

Mindezeken túl sor került bizonyos egyéb szabályok korrekciójára, pontosítására is.

A nagyvállalatok beszállítói képzései belső képzésként történő megvalósítása

A törvénymódosítás egyik kiemelt célja – a hozzáfűzött hivatalos indoklás szerint – a munkaerőpiacon jelenleg tapasztalható munkaerőhiány kezelése, amelynek egyik eszközeként a felnőttképzés rugalmassá tételét jelöli meg. Ennek egyik módja a vállalatok igényeinek érvényesülése érdekében az átképzések és továbbképzések minél rövidebb idő alatt történő megvalósítása célzott, azaz a konkrét munkakörnek megfelelő, azonnal hasznosítató szaktudás elsajátításával.

Mindezt a szabályozás keretében a felnőttképzésről szóló törvény olyan irányú módosításával oldotta meg a jogalkotó, amely lehetővé teszi, hogy a nagyvállalatok a beszállítók számára szervezett képzéseket belső képzésként valósítsák meg. Ennek érdekében módosult a törvény 2. §-ának 2. pontjában a belső képzés definíciója.

Belső képzésnek eddig azok a munkáltató által a saját munkavállalói részére saját munkaszervezetén belül nem üzletszerűen szervezett, támogatott képzések minősültek, amelyek nem minősültek OKJ-s képzésnek, illetőleg általános nyelvi képzésnek. A jövőben a saját munkavállalókon kívül a munkáltató beszállítóinak munkavállalói részére vagy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 4. §-ának (2)–(6) bekezdése szerinti partner- vagy kapcsolódó vállalkozások munkavállalói részére szervezett ilyen képzések is belső képzésnek minősülnek. (Támogatott képzésen olyan képzéseket értünk, amelyek a központi költségvetés vagy a szakképzési hozzájárulásnak a szakképzési hozzájárulásra kötelezett által a saját dolgozói képzésére elszámolható része terhére valósulnak meg.) A belső képzés szempontjából munkavállalónak továbbra is a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. §-a (5) bekezdésének b) pontjában munkavállalóként meghatározott személy minősül. A módosítás hatására ezek a képzések a jövőben engedély nélkül, a törvényi szabályrendszer csupán néhány elemének betartása mellett is elvégezhetők lesznek.

A kiegészítéssel egyidejűleg két új fogalom is megjelent a törvényben, a beszállító és a beszállítói integrátor fogalma. Beszállító az a természetes személy, jogi személy vagy egyéb gazdálkodó szervezet, amely
– a végtermék gyártási vagy összeszerelési folyamata során alapanyagot szállít, alkatrészt, illetve részegységet fejleszt vagy állít elő, illetve a végtermék gyártási vagy összeszerelési folyamatával szorosan összefüggő szolgáltatást nyújt a végterméket gyártó, vagy annak beszállítói integrátora részére,
– által szállított alapanyag vagy az általa előállított alkatrész vagy nyújtott szolgáltatás nem kerül közvetlen kereskedelmi forgalomba, és
– amelyet közvetlen vagy a beszállítói integrátoron keresztül közvetett beszállítói – a beszállító minőségbiztosítási és logisztikai rendszerével, a fejlesztésekkel és garanciális tényezőkkel összefüggő jogokat és kötelezettségeket tartalmazó – szerződés köt a végtermék gyártójához.

Beszállítói integrátornak pedig az a beszállító minősül, amely közvetlen szerződéses kapcsolatban van a végtermék gyártójával vagy összeszerelőjével, és ebben a szerződésben foglaltak alapján integrálja a beszállítási láncban résztvevő további beszállítókat.

A harminc órát nem meghaladó időtartamú képzések

A törvénymódosítás másik olyan eleme, amely a munkaerőpiacon tapasztalható munkaerőhiány kezelését hivatott szolgálni, az úgynevezett rövid ciklusú, harminc órát nem meghaladó időtartamú képzések egyszerűbb megvalósításának lehetővé tétele. Ezt az úgynevezett egyéb képzések fogalmának „puhításával” oldja meg a törvénymódosítás.

A felnőttképzésről szóló törvény 2. §-ának 5. pontja adja meg az egyéb képzés definícióját. A módosítást megelőzően a fogalomba csak azok a képzések tartoztak, amelyek az általános műveltség növelését, megnevezhető szakképesítéshez, szakmai végzettséghez vagy nyelvi képzettséghez nem köthető kompetenciák fejlesztését célozzák, illetőleg hozzájárulnak a felnőtt személyiségének fejlődéséhez, a társadalmi esélyegyenlőség és az állampolgári kompetencia kialakulásához.

A módosítást követően egyéb képzésnek minősül bármilyen, harminc óra képzési időt nem meghaladó időtartamú képzés is, a fenti megkötések nélkül. Mindez azt jelenti, hogy a szakmai vagy nyelvi képzés körébe egyébként alapesetben nem tartozó egyéb képzés meghatározásának átalakításával lehetővé válik, hogy bármelyen célú, de harminc órát nem meghaladó időtartamú képzések egyszerűbben, adminisztratív kötelezettségektől mentesen és a képzési célhoz jobban illeszkedő módon valósuljanak meg. Ezek a harminc óránál rövidebb képzések tehát lehetnek akár szakmai, illetőleg nyelvi képzések is.

Mindezek következtében egyszerűsödhetnek a „betanító jellegű”, saját dolgozói képzések a vállalatoknál, a cégek maguk gyorsabban reagálhatnak saját kereteiken belül a változó technológiai újításokra, a munkaerő-állomány változásához és a saját termelői, szolgáltatási kínálatuk átalakítására, amely megvalósulhat akár az uniós támogatások rugalmasabb felhasználásán keresztül is. Mindez azért is fontos, mert az elmúlt években – az alacsony munkanélküliség és a munkaerő-tartalékok kimerülése miatt – állandósult a széles körű és naprakész ismeretekkel rendelkező, szakképzett munkaerő iránti kereslet.

A modulzáró vizsga beszámítása

Míg a felnőttképzés hagyományosan az iskolarendszeren kívüli szakképzésen keresztül a képzési, munkáltatói igényekre gyorsan reagáló eszközként működik évtizedek óta, addig az iskolai rendszerű szakképzés a hosszabb idejű, szélesebb alapozást nyújtó, de emiatt lassabban reagáló eleme a képzési rendszernek. Részben indokolt a két rendszer egymáshoz közelítése, amely az egyéb szakmai képzések és az állam által elismert, az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések megszerzésére irányuló képzések megszervezése esetén jelentkező, bizonyos különbségek megszűntetését is jelentheti.

A törvénymódosítás lehetővé teszi az Országos Képzési Jegyzéken kívüli egyéb szakmai képzések esetében a képzésben részt vevő által letett modulzáró vizsga beszámításra kerüljön az iskolarendszeren kívüli szakképzés keretében megszervezésre kerülő komplex szakmai vizsgába. Mindezt azonban nem a felnőttképzésről szóló törvény, hanem a szakképzésről szóló törvény módosításával érte el a jogalkotó és egészítette ki a 10. §-át egy új (2a) és egy új (2b) bekezdéssel. Eszerint a komplex szakmai vizsgára bocsátás feltételeként el kell fogadni azt az eredményes vizsgát is, amelyet az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben a felnőttképzésről szóló törvény szerinti felnőttképzési szakmai programkövetelmény alapján, egyéb szakmai képzésként megvalósított képzés alapján szerveztek.

Ennek azonban kettő szigorú feltételt szab a törvény.
– Egyrészt a felnőttképzési szakmai programkövetelmény felépítésének modulrendszerűnek kell lennie, amely a modulzáró vizsgával érintett szakmai követelménymodul teljes átvételével került a felnőttképzési szakmai programkövetelmények nyilvántartásába, továbbá tartalmazza a modulzáró vizsgával érintett szakmai követelménymodulra vonatkozóan a felnőttképzésről szóló törvény 12. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő vizsgáztatási szabályokat.
– Másrészt a felnőttképzést folytató intézménynek rendelkeznie kell az érintett szakmai követelménymodul tekintetében a modulzáró vizsga a felnőttképzésről szóló törvény szerinti szervezésének jogával.

Egy esetben azonban ez a lehetőség kizárt: amennyiben a szakképesítésért felelős miniszter által kiadott szakmai és vizsgakövetelményben foglaltak szerint a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott vizsgaidőpontokban központi tételsor vagy központi írásbeli feladatlap alapján kerül sor a modulzáró vizsgára.

A törvénymódosításhoz fűzött indoklás értelmében a változással az iskolarendszeren kívüli képzésben a komplex szakmai vizsgára bocsátás feltételeként előírt modulzáró vizsga letételének, elfogadásának lehetőségei bővülnek és rugalmasabbá válnak a tanulási utak felnőttképzési rendszerben.

Ezzel párhuzamosan kiegészült a törvény egy új rendelkezéssel, amely az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítés megszerzésére irányuló szakmai képzés vonatkozásában a képzési program részét képező modulzáró vizsgák szervezésének és dokumentálásának tartalmáról rendelkezik, tekintettel arra, hogy ezeket nem tartalmazta a törvény korábban, bár utalt rájuk. A kiegészítés értelmében a képzési program részét képező modulzáró vizsgák szervezése és dokumentálása rendszerének magában kell foglalnia a modulzáró vizsga
– formáját,
– időpontját,
– a lefolytatása során keletkezett és kezelt dokumentumok megnevezését, valamint
– tevékenységeinek tartalmát,
– időtartamát,
– helyszínét, továbbá
– a modulzáró vizsgán megszerezhető minősítéseket és
– az egyes minősítésekhez tartozó követelményeket, illetve
– a sikertelen teljesítés következményeit is.

Ezáltal a tartalmi szabályozás mellett törvényi szinten a vizsgatevékenység elemeit is meghatározták, ugyanis a modulzáró vizsgatevékenység nem választható el a képzéstől.

A cikk teljes egészében elolvasható az Iskolaszolga című foylóirat februári számában.

2018-01-25 | Dr. Klész Tibor | Felnőttképzés

Szeretnék ilyen híreket kapni >>