Vissza
Kancellárok a szakképzésben

 

Az idei év január 1-jétől a kancellárok látják el a szakképzési centrumok gazdálkodási menedzsment feladatait. A változás legalább akkora volumenűnek ígérkezik, mint a felsőoktatási intézmények esetében volt 2015-ben. A törvény, amely beemelte a kancellária intézményét az innovációs és technológiai miniszter által fenntartott, állami szakképző intézményeket integráló szakképzési centrumok mindennapjaiba, az egyes kutatás-fejlesztéssel, valamint szakképzéssel összefüggő törvények módosításáról szóló 2018. évi CIV. törvény volt.

A jogszabály, amely a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvényen (a továbbiakban: szakképzésről szóló törvény) kívül további négy törvényt is módosított, központi része a kancelláriai rendszernek a szakképzési centrumokban történő bevezetése.

Emellett egyéb, kisebb változtatások is történtek. Az egyik ilyen a zárt rendszerű elektronikus távoktatás és a zárt rendszerű távoktatási képzésmenedzsment-rendszer definíciójának a beillesztése a törvény értelmező rendelkezései közé. Ez kapcsolódik Magyarország Digitális Oktatási Stratégiájának megvalósításához, amely a szakképzés méltányos, hatékony működését és a tanulók, valamint a felnőttképzésben részt vevők digitális kompetenciái fejlesztésének elősegítését is célul tűzte ki. A törvénymódosítás indoklása értelmében az új képzési forma a modern kor kihívásaihoz igazodóan a szakképzésben is megteremti a lehetőségét az infokommunikációs rendszerek szakképzésben történő elterjesztésének.

A törvénymódosítás 2019. január 1-jétől lehetővé teszi a szakképzési centrumoknak az ágazati képző központokban való részvételét is annak érdekében, hogy a különböző képzési kapacitások összehangolásával a duális gyakorlati oktatás jobb minőségben, hatékonyabban valósuljon meg. Részesedést az ágazati képző központokban a felsőoktatási intézmények is szerezhetnek a szakképzési centrumok kívül.

A felsőoktatási intézmények szakképzésben való részvételét erősítette az a változás is, amely szerint az állami felsőoktatási intézmény által fenntartott köznevelési intézmény a szakképesítésért felelős miniszter hozzájárulásával bármely ágazatban és bármely tanévben induló képzés tekintetében folytathat államilag támogatott, iskolai rendszerű szakképzést. Ezt a szakképzésről szóló törvény korábban csak az agrárágazatba sorolt szakképzést a 2014/2015-ös tanévben indító intézmények számára tette lehetővé.

A felnőttoktatást illetően 2019. január 1-jétől már meghaladhatja a nem állami fenntartó által fenntartott szakképző iskolában folyó felnőttoktatásban részt vevők létszáma a nappali rendszerű oktatásban részt vevő tanulók – hivatalos októberi statisztikai létszám alapján három tanítási év átlagában számított – létszámát, de csak a szakképzési megállapodásról szóló kormányrendeletben meghatározott feltételek szerint.

Kancellári rendszer a felsőoktatásban

A felsőoktatásban 2015-ben kerültek a kancellárok az állami fenntartású intézmények gazdasági vezetői pozíciójába, ezt megelőzően nem volt ismert ez a rendszer a hazai felsőoktatási vezetési modellben. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény rögzíti, hogy a felsőoktatási intézmény első számú felelős vezetője és képviselője a rektor, aki eljár és dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket jogszabály, a szervezeti és működési szabályzat, a kollektív szerződés nem utal más személy vagy testület hatáskörébe. A kancellár is a felsőoktatási intézmény vezetőjeként és képviselőjeként jár el úgy, hogy az állami felsőoktatási intézményben a kancellár a felelős a gazdálkodási intézkedések és javaslatok előkészítéséért. Feladatai a felsőoktatási intézmény
– gazdasági,
– pénzügyi,
– kontrolling,
– belső ellenőrzési,
– számviteli,
– munkaügyi,
– jogi,
– igazgatási,
– informatikai tevékenységét,
– az intézmény vagyongazdálkodását,
– a rendelkezésére álló források felhasználását,
– az intézmények részvételével működő gazdasági társaságok tulajdonosi jogainak gyakorlását,
– bizonyos munkáltatói jogok gyakorlását és
– a gazdasági vezetők irányítását ölelik fel.

A rektor a felelős a tudományos és oktatási tevékenység irányításáért, a kancellár pedig a szervezeti és gazdálkodási feladatokért. A rektort a szenátus választja, a kancellárt a kormányzat nevezi ki. A rektor a felsőoktatási intézmény alaptevékenységének megfelelő működéséért felelős. Ez azt jelenti, hogy ő a szakmai, a kancellár pedig a gazdasági vezető. Egy konkrét példa az együttműködésükre: a rektor egyes foglalkoztatottak, megbízási jogviszonyban állók tekintetében az illetmény, illetve egyéb jogviszonyra tekintettel történő juttatás megállapítására csak a kancellár egyetértésével jogosult. Mindemellett a rektor gyakorolja
– az oktatói,
– kutatói, illetve
– tanári munkakörben, valamint
– a törvényben meghatározott magasabb vezető feladatellátását közvetlenül segítő szervezeti egységekben foglalkoztatottak felett a munkáltatói jogokat, továbbá
– egyes megbízási jogviszonnyal kapcsolatos, a megbízót megillető jogosultságokat.

A szakképzési centrumok kancellárjai tehát ezt a modellt követik, a cél az, hogy nagyobb mértékű professzionalizmus jellemezze mind az egyetemek, mind a szakképzési centrumok gazdasági-pénzügyi, illetve egyéb menedzsmentfeladatainak az ellátását.

A szakképzési centrumok kancellári rendszere

Változatlan szabályok a szakképzési centrumok működésére vonatkozóan

A kancellári rendszer bevezetése előtt és után is rögzíti a szakképzésről szóló törvény, hogy a felelősségi körébe tartozó szakképzési feladatot a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter az általa alapított és fenntartott szakképzési centrumok szakképző iskolai feladatot ellátó tagintézményei keretében látja el. A miniszter
– megyénként legfeljebb három,
– a fővárosban legfeljebb tíz költségvetési szervként működő szakképzési centrumot hozhat létre, amelyből
– 2015. július 1-jével 44 jött létre.

A szakképzési centrum kollégiumi alapfeladatot, továbbá nevelő- és oktatómunkához kapcsolódó, nem köznevelési tevékenységet is elláthat. Alapmegállapítás, hogy a szakképzésről szóló törvény szakképző iskolára vonatkozó rendelkezéseit a szakképzési centrumra is alkalmazni kell.

Az a szabály sem változott, hogy a szakképzési centrum alapfeladatának ellátását szolgáló feladatellátási helye a szakképző iskolai feladatot ellátó tagintézményének a címe. A szakképzési centrum tagintézménye több telephelyen is működhet. A több telephelyen működő tagintézmény esetében valamennyi telephelyen biztosítani kell a tagintézmény vezetőjének jogszabályban meghatározott köznevelési feladatai helyettesítés útján történő ellátását. A törvény továbbra is rögzíti azt, hogy a szakképzési centrum – a szakképző iskolai osztályban tanulók hivatalos októberi statisztikai létszáma alapján – három tanítási év átlagában számított létszámának legalább kétezer főnek kell lennie.

A cikk teljes egészében elolvasható az Iskolaszolga című folyóirat aktuális számában.

2019-02-19 | Dr. Klész Tibor | Szakképzés

Szeretnék ilyen híreket kapni >>