Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
Vissza
A szakképzési centrumok működése

 

A szakképzési centrumok újfajta feladatellátást jelentenek a korábbi megoldásokhoz képest, mégis leginkább a korábban kialakított (összesen hétféle formában létrejövő) térségi integrált szakképző központ modell egyikéhez, az egységes iskola keretében való működéshez hasonlítható ez a fajta feladatellátás.

 

A szakképző iskolák összevonása rengeteg részletkérdés egyeztetését igényelte, amelyek közül több csak a centrumok létrejöttét követően történt meg. A nemzetgazdasági miniszter és apparátusa számára új szerepkört jelentő fenntartói feladatok olyan tapasztalatszerzést is jelentettek egyben, amelynek konzekvenciái törvénymódosítás formájában is megszülettek a centrumok tagintézményei működését, igazgatóinak jogkörét és a fenntartói jogok gyakorlását rendező új részletszabályok formájában.

 

A nem állami szakképző intézményeket is érinti néhány egyéb változás, amelyek a felnőttoktatásban foglalkoztatottak munkaidő-számítására, a szakmaszerkezeti döntésre és a nappali rendszerű oktatásban való részvétel életkorhatárára vonatkoznak.

 

A szakképzési centrum tagintézményének működése

 

A szakképzésről szóló törvény 2015-ben született rendelkezései értelmében a nemzetgazdasági miniszter megyénként legfeljebb három, a fővárosban legfeljebb tíz költségvetési szervként működő szakképzési centrumot hozhatott létre, aki a szakképzéssel összefüggő feladatait az összesen negyvennégy szakképzési centrum szakképző iskolai feladatot ellátó tagintézményei keretében látja el. A szakképzési centrum kollégiumi alapfeladatot, továbbá nevelő- és oktatómunkához kapcsolódó, nem köznevelési tevékenységet is elláthat.

 

A szakképzési centrum tagintézményekből áll, a tagintézménye pedig több telephelyen is működhet. A több telephelyen működő tagintézmény esetében valamennyi telephelyen biztosítani kell a tagintézmény vezetőjének jogszabályban meghatározott köznevelési feladatai helyettesítés útján történő ellátását.

 

A 2016-ban megjelent új rendelkezések előírják, hogy a szakképzési centrum tagintézménye a szakképzési centrum szervezeti és működési szabályzatában, valamint gazdálkodási szabályzatában meghatározottak szerinti delegált hatáskörökkel rendelkezik, amely hatáskörök közül a gyermekekkel, tanulókkal kapcsolatos döntéseket emeli ki különösképpen az új rendelkezés.

 

A szakképzési centrum-tagintézmény-telephely hármas tagozódást egészíti ki a törvény azzal az új lehetőséggel, hogy a szakképzési centrum tagintézményeiben intézményegységek hozhatók létre, amely intézményegységek működhetnek a tagintézmény feladatellátási helyén kívül is. A törvény azt is rögzíti, hogy a tagintézmény feladatellátási helyén kívül működő intézményegységek – amennyiben a székhelytől való távolság vagy a feladatok jellege miatt az irányítási, képviseleti feladatok a székhelyről nem vagy csak részben láthatók el – fiók-tagintézményként működnek.

 

Az új egységek irányítására az intézményegység élén intézményegység-vezető, a fiók-tagintézmény élén tagintézményegységvezető-helyettes áll. Annak értelmében, hogy a többszörösen tagolt és speciálisan összetett szakképzési centrum működőképes is legyen, a tagintézmény és a fiók-tagintézmény kapcsolatát is a szakképzési centrum szervezeti és működési szabályzatában kell meghatározni.

 

A tagintézmény igazgatója

 

A szakképzésről szóló törvény 2015-ben született rendelkezései értelmében a szakképzési centrum élén főigazgató áll, helyettesei a szakmai főigazgató-helyettes és a gazdasági főigazgató-helyettes. A szakképzési centrum tagintézménye élén igazgató áll, akinek helyettese igazgató-helyettesi megbízást kap. A főigazgatót és a gazdasági főigazgató-helyettest a nemzetgazdasági miniszter, míg a szakmai főigazgató-helyettest a főigazgató nevezi ki. Főigazgatónak és szakmai főigazgató-helyettesnek az nevezhető ki, aki a köznevelésről szóló törvényben meghatározott feltételeken túl legalább hároméves szakképzési vezetői gyakorlattal vagy legalább hároméves szakképzési intézményfenntartói vagy szakképzési igazgatási, közigazgatási tapasztalattal rendelkezik.

 

Tagintézmény-vezetői megbízást az kaphat, aki a tagintézmény által ellátott feladatoknak megfelelő típusú önálló köznevelési intézmény, többcélú intézmény intézményvezetői megbízásához előírt feltételeknek megfelel.

 

A tagintézmények, a telephelyek, az intézményegységek és a fiók-tagintézmények vezetői egymással alá-fölérendeltségi viszonyban állnak, akiknek a főigazgató a legfőbb felettesük. A törvény új szabályai szerint a tagintézményben alkalmazottak tekintetében – a bérgazdálkodást érintő döntés, a kinevezés és a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése kivételével – a szakképzési centrum tagintézményének igazgatója gyakorolja a munkáltatói jogokat. A tagintézménybe történő

− kinevezés,

− vezetői megbízás kiadása és

− annak visszavonása,

− a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése a tagintézmény igazgatójának javaslatára a főigazgató által történik.

 

Egy szakképző iskola működése nagyobb mértékben függ a megfelelő és kiszámítható költségvetéstől, mint egy szakképzést nem folytató iskola esetében. A költségvetési önállóságnak a tagintézményi szinten is meg kellett jelennie bizonyos mértékben, ezért egy új rendelkezés értelmében a tagintézmény igazgatójának is ki kell kérni a véleményét a szakképzési centrum egyes tagintézmények rendelkezésére álló előirányzatok összegét elkülönítve tartalmazó költségvetés elkészítésénél.

 

Számos olyan kérdés van, amely az egész országot lefedő szakképzési centrumhálózat több tízezres létszámú alkalmazottainak, közalkalmazottainak élet- és munkakörülményeit érinti. Ezekben a kérdésekben a törvény új előírásai értelmében a tagintézmény igazgatója a tagintézmény szakszervezete alapszervezeti titkáraival, a főigazgató pedig a szakképzési centrum szakszervezeti szervezetével köteles egyeztetni.

 

A fenntartói jogok gyakorlása

 

A szakképzési centrumok fenntartója a nemzetgazdasági miniszter. Ezeket a feladatokat azonban egyetlen személy nem tudja ténylegesen ellátni, de az ő általa irányított minisztériumi szakapparátus sem. Utóbbi a stratégiai kérdések kidolgozása, a szakképzési centrumokkal kapcsolatos jogszabályok előkészítése, a valamennyi centrum forrásait magában foglaló költségvetés megtervezése és a főigazgatók kinevezésének előkészítése mellett legfeljebb a teljes szakképzési centrumhálózatot érintő, átfogó feladatokat képes ellátni.

 

Ezért szükség van egy olyan központi irányító szervre is, amely a szakmapolitikai szinttől némileg távolabb képes koordinálni a szakképzési centrumok mindennapi szakmai munkáját. Ez a szervezet a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, amely bár 2014. december 15-én jött létre a jelenlegi formájában, már korábban is a szakképzés jelentős háttérintézménye volt.

 

A szakképzési centrumokkal kapcsolatos középszintű fenntartói jogköröket tehát a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal látja el a szakképzésről szóló törvény 2016-os módosításának megfelelően. Azt azonban, hogy pontosan melyek is ezek a jogkörök, a törvény – egyetlen kivételtől eltekintve – nem határozza meg közelebbről, mindössze annyit mond, hogy a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal részt vesz a szakképzési centrum fenntartói jogának gyakorlásában, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal vezetője (főigazgatója) pedig gyakorolja a nemzetgazdasági miniszter mint a fenntartó által a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal szervezeti és működési szabályzatában meghatározott jogköröket.

 

Az egyetlen kivételt az úgynevezett munkakör-felajánlási kötelezettséggel kapcsolatos jogkör jelenti. Eszerint a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal főigazgatóját a szakképzési centrum közalkalmazotti jogviszonyban teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatóival szemben a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti munkakör-felajánlási kötelezettség csak abban az esetben terheli, ha az oktató munkáltatójánál megszűnnek az oktató teljes munkaidős foglalkoztatásának feltételei.

 

A munkakör-felajánlási kötelezettség a következőket jelenti. A munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel – többek között – akkor szüntetheti meg, ha

− megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták,

− az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője, a központi költségvetési szerv vezetője vagy az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a munkáltatónál létszámcsökkentést, illetve átszervezést kell végrehajtani, és emiatt a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség, vagy

− a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált, vagy munkáját nem végzi megfelelően.

 

Az első két esetben, valamint ha a harmadik esetben az alkalmatlanság egészségügyi ok következménye (kivéve a nyugdíjast) a munkáltató a közalkalmazottat írásban tájékoztatja a munkáltatón belül, vagy a munkáltató irányítása alatt álló másik munkáltatóhoz, illetve a munkáltató fenntartója által fenntartott más, a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz, az iskolai végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének, továbbá – egészségügyi alkalmatlanság esetén – egészségi állapotának megfelelő másik betöltetlen munkakör felajánlásának lehetőségéről.

 

A közalkalmazott a tájékoztatás közlésétől számított két munkanapon belül írásban nyilatkozik a munkakör-felajánlási lehetőség igénybevételéről. Ha a közalkalmazott a határidő leteltéig a nyilatkozattételt elmulasztja, azt úgy kell tekinteni, mintha a munkakör-felajánlási lehetőséget nem igényelte volna. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal főigazgatóját érintő munkakör-felajánlási kötelezettséggel kapcsolatos további részletes szabályok a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben találhatók.

 

A felnőttoktatásban foglalkoztattak munkaidő-számítása

 

A szakképzési centrumokba a felnőttoktatás keretében újonnan érkező több ezer felnőtt képzése nagy kihívást jelent az intézményekben dolgozóknak. Az új feladatban elsősorban az intézmény saját alkalmazottai tudnak közreműködni, ezért szükséges volt kivételt tenni a munkajogi szabályokban rögzített rendkívüli munkaidő felső határára vonatkozó előírások alól. Ugyanezt a kivételszabályt az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés estén is indokoltnak látta biztosítani a jogalkotó.

 

A szakképzésről szóló törvény új rendelkezései szerint a szakképzési centrumban közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott oktató által a felnőttoktatás esti, levelező munkarendje szerint megszervezett osztályának óráival, valamint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzéssel összefüggésben teljesített munkavégzés tekintetében a felek a munka törvénykönyvéről szóló törvény 99. § (2) bekezdés b) pontjától, 109. § (1) bekezdésétől és 135. § (3) bekezdésétől írásbeli megállapodással eltérhetnek.

 

Mindezt azonban csak úgy lehet megtenni, hogy

− egyrészt a megállapodás alapján teljesített munkaidő nem vehető figyelembe a rendkívüli munkaidő éves felső korlátja szempontjából,

− másrészt annak időtartamát a más munkaköri feladatokhoz kapcsolódó rendkívüli munkavégzéstől elkülönítve kell nyilván tartania a munkáltatónak.

 

(A munka törvénykönyvéről szóló törvény idézett rendelkezései a következők. A munkavállaló beosztás szerinti heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra lehet. Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.)

 

A megnövekedett feladatok abból adódnak, hogy 2015-től a második szakképesítés ingyenessé tételével egyidejűleg már a felnőttoktatás bármely munkarendjében lehet tanulószerződést kötni, akár egy munkavállaló felnőttnek is.

 

Szakmaszerkezeti döntés

 

A szakképző iskolák akkor jogosultak költségvetési támogatásra, ha a szakmaszerkezeti döntés alapján a fenntartójuk keretszámmal rendelkezik, vagy a szakképesítés korlátlanul támogatható. A 2016/2017-es tanévig a szakmaszerkezeti döntést tartalmazó kormányrendelet nem különítette el a nappali rendszerű oktatásra és a felnőttoktatásra meghatározott keretszámokat. (A korlátlan kategóriában nem szükséges ilyen kettébontás.)

 

A 2016 nyarán elfogadott változásoknak megfelelően a jövőben már külön kell a megyei fejlesztési és képzési bizottságoknak javaslatot tenni a nappali rendszerű oktatás, valamint a felnőttoktatás szerinti keretszámokra. Ez azt is jelenti, hogy a Kormány által végül elfogadásra kerülő rendelet is külön fogja tartalmazni a keretszámokat. Eddig ugyanis a jogszabály mellékletei az adott megyében és a fővárosban iskolai rendszerű szakképzést folytató intézmények fenntartóira lebontva az oktatás munkarendjére tekintet nélkül megyénként és a fővárosra tartalmazták a korlátozottan támogatott szakképesítések és szakközépiskolai ágazatok keretszámait.

 

Eddig tehát magának a fenntartónak a döntési kompetenciájába tartozott annak eldöntése, hogy az adott szakmában rendelkezésére álló („rá kiosztott”) például 60 fős keretszám alapján hány tanulót iskoláz be a nappali rendszerű oktatásra, valamint a felnőttoktatás valamely munkarendjére. (Például 34 főt a nappali oktatásra, 26-ot pedig a felnőttoktatásra.)

 

Az, hogy a felnőttoktatásra külön keretszámok kerülnek meghatározásra, nem jelenti azt, hogy azok az azon belüli munkarendekre (nappali, esti, levelező, egyéb sajátos) is külön le lennének bontva. Ez persze csak abból a kormányrendeletből lesz megtudható, amely a 2017/2018-as tanévre vonatkozóan már az új törvényi előírás szerint fog megszületni.

 

A szakképzésről szóló törvénynek a jogszabályalkotásra jogosító, kiegészített felhatalmazó rendelkezései is e szerint változtak. Így a Kormány a szakmaszerkezeti döntésében megyénként és a fővárosra tekintettel meghatározza azoknak a szakképesítéseknek és szakközépiskolai ágazatoknak a körét, amelyekre a szakképző iskola fenntartója költségvetési hozzájárulást korlátozott keretszámok alapján igényelhet, valamint ezen belül meghatározza a Kormány az adott megyében és a fővárosban iskolai rendszerű szakképzést folytató intézmények fenntartói tekintetében, fenntartónként a szakképesítésekre és szakközépiskolai ágazatokra vonatkozóan a nappali rendszerű oktatás, illetve a felnőttoktatás keretszámait. Ebben a rendeletnek kell tartalmazni, és egyébként meghatározni – ugyancsak fenntartóként – a szakközépiskolában folyó érettségi vizsgára felkészítő kétéves képzések nappali oktatás, valamint felnőttoktatás szerinti keretszámait is.

 

A felhatalmazó rendelkezés alapján ebben a jogszabályban kell a keretszámok átadásának lehetőségét és szabályait, a fel nem használt keretszámok felhasználásának, valamint a fenntartók keretszámokkal összefüggő – személyes adatot nem tartalmazó – adatszolgáltatásának a szabályait is meghatározni.

A cikk teljes egészében elolvasható a Szakképzési és Felnőttképzési Tanácsadó című folyóirat aktuális számában.

2016-09-15 | Dr. Klész Tibor | Szakképzés

Szeretnék ilyen híreket kapni >>