Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
Vissza
Választani, elmélyedni, bemutatni − Röviden, mégis mélyen az iskolai projektről

 

Az iskolára bízott idő

Napi 5 órával, évi 10 hónappal számolva − azaz a legszerényebb számítás szerint is − egy diák 16 éves koráig mintegy hetvenötezer (!) órát tölt az iskolában. (Tudjuk, távlatilag veszélyes a társadalom számára, hogy jelenleg ez a tankötelezettség felső határa, a veszélyesség indoklására máskor kell sort kerítenünk.) Ráadásul a 75 ezer óra csak a tanítási órákra fordított idő, az általános iskolások úgynevezett egész napos iskolában létének teljes óraszáma ennél lényegesen magasabb.

Gondoljuk el – 75 ezer óra a gyerek életéből! (Közben vannak olyan 16 évesek – nem is kevesen – akik funkcionális analfabétaként kerülnek ki az iskolából.) Kardinális, azt is mondhatjuk, mentális szempontból létfontosságú kérdés, hogy a gyerek ezt az életéből elhasznált tengernyi időt mivel tölti el. Vegyük szemügyre most egyetlen nézőpontból: mennyire van módjuk a gyerekeknek bármiben is elmélyedni.

Kifejezetten gátolja az elmélyülést, hogy 45 percenként más tantárgy egy-egy témájában, (szerencsés esetben) tevékenységében kellene elmélyülnie. Mintha háziasszonyként 45 percenként kellene váltanunk a porszívózásról ebédfőzésre, főzésből (csengőszóra) sakkozásra a gyerekkel, vesztésre/nyerésre állva sakktáblát elhagyva beszélgetni a társunkkal, majd éppen a leglényegesebb témák egyikét félbehagyva (újabb csengőszóra) mondjuk Mozartot hallgatni, szakirodalmai olvasni, vagy éppen szilvalekvárt kavargatni.

Ráadásul a témák a szaktudományok leképezéseként keletkezett tantárgyak logikája és nem a gyerekek tapasztalatait megismerve, értelmezve, strukturálva kerülnek sorra.

 Az epocha, a témahét, a projekt éppen a két legfontosabb szempontot érvényesíti:
− elsősorban tevékenységek segítségével mélyedjünk el abban, amivel foglalkozunk,
− mindezt ne tördeljük mesterségesen megszabott időhatárokkal 45 percekre.

Az epocha, a témahét, a portfólió és a projekt

Az elmélyedést szolgálja az epocha, a témahét, egyes vonásaiban a portfólió, ennek érdekében jött létre a projekt is. (Sokszor a témahét maga is egyetlen nagy projekt, vagy több projekt együttese.)

Az epocha (görög eredetű szó) korszakot, időszakot jelent. A Waldorf-pedagógiából ismert, ma már szélesebb körben elterjedt úgynevezett epochális oktatás szakít azzal a gyakorlattal, hogy minden héten azonosnak kell lennie az órarendnek. Ehelyett hol az egyik tárgyból, hol a másikból magas az óraszám; a magas óraszámú időszakokban a diákok egyetlen tárgykör vizsgálatában, tanulmányozásában mélyednek el.

A klasszikus, Waldorf-iskolai epochális órarend felépítését úgy kell elképzelnünk, hogy a főoktatás tárgyai az iskolázás első éveiben a magyar és a számtan, később (a magyar, matematika, történelem, embertan, állattan, kémia és így tovább) nem húzódnak szét 45 perces órákra bontva az egész tanévre. Az első négy évben a főoktatás idején a magyar és a számtan hetenként váltják egymást. Később 3−4 (esetenként 5) héten keresztül tömbösítve, összefüggő egészként tanulják a diákok, jellemzően a nap első két órájában. A táblán, a terem falain körös-körül a folyamatban lévő epocha nyomai, produktumai láthatók, az osztály szemmel láthatóan, aktívan benne él a témában.

Epochális jellegű a Rogers Iskola „kultúrkörök” szerinti tanulásszervezési módja is. Például az első négy évfolyamon (a hagyományos tantárgyakon kívül) egy-egy kultúra szimbólumaival, szokásaival, hagyományaival ismerkednek a gyerekek. Egy-egy kultúrkörhöz tartozó regéket, mítoszokat olvasnak, zenélnek, verseket énekelnek, ruhát, ékszert, tárgyakat készítenek, drámajátékot játszanak, színházat, ünnepléseket rendeznek. Foglalkoznak az ősi magyar hitvilágban és a kereszténységben gyökeredző népszokásokkal, a zsidó, az egyiptomi, a görög, római és a keresztény kultúrával mint az európai kultúra gyökereivel.

A portfólió a diákok munkáinak különböző céllal összeállított gyűjteménye; érzékeltetheti magát a tanulási folyamatot, létrejöhet például azért, hogy a diák a saját fejlődését egy-egy területen a portfólió segítségével érzékelhesse. (Ezzel a módszerrel például vizuális kultúrából, társadalomismeretből érettségizhet is.)

A projektmódszer térhódítása

A projekt az Ellen Key által a „gyermek évszázadának” nevezett 20. század első évtizedeiben született, abból a törekvésből, hogy elszakadva a szaktudományok logikáját követő tantárgyi rendszertől, a gyerek szükségleteire, érdeklődésére építve egy-egy témakörben, tevékenységben, problémában való elmélyedésre ösztönözzön, egyúttal a résztvevők számára világos legyen, hogy milyen cél érdekében, kiknek a tevékenysége révén, milyen produktum jön létre.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó januári számában.

2017-02-01 | Kereszty Zsuzsa | Módszertár

Szeretnék ilyen híreket kapni >>