Külön kell szólnunk azokról a pedagógusokról és más munkavállalókról, akik nem tartoznak a Kjt. hatálya alá, tehát az egyházi, alapítványi vagy magán fenntartású intézményekben dolgoznak, azaz a rájuk vonatkozó munkajogi szabályok többségét nem a Kjt., hanem a Munka törvénykönyve határozza meg.

Külön kell szólnunk azokról a pedagógusokról és más munkavállalókról, akik nem tartoznak a Kjt. hatálya alá, tehát az egyházi, alapítványi vagy magán fenntartású intézményekben dolgoznak, azaz a rájuk vonatkozó munkajogi szabályok többségét nem a Kjt., hanem a Munka törvénykönyve határozza meg.

Az Mt. hatálya alá tartozó, a köznevelésben dolgozó munkavállalók esetében felmentés, felmentési idő nem léteznek, hiszen ezek a kategóriák a Kjt. fogalomrendszerébe tartoznak. Az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltő munkavállalók munkaviszonyát a munkáltató ilyen esetben a Mt. 64. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján felmondással szüntetheti meg. Az Mt. 66. § (9) bekezdésében foglaltak szerint a munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.

Az Mt. 69.§ (1)–(2) bekezdései határozzák meg a felmondási időt az alábbiak szerint:

(2) A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött

a) három év után öt nappal,

b) öt év után tizenöt nappal,

c) nyolc év után húsz nappal,

d) tíz év után huszonöt nappal,

e) tizenöt év után harminc nappal,

f) tizennyolc év után negyven nappal,

g) húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.

Ha példaként tekintünk egy olyan pedagógust vagy más dolgozót, aki legalább 20 év időt töltött el az adott munkáltatónál, akkor a fentiek szerint számára 30 + 60, azaz 90 nap felmondási idő jár. A Mt. 70. § (1) – hasonlóan a Kjt.-nél tárgyalt rendelkezésekhez – azt írja elő, hogy munkáltatói felmondás esetén a munkavállalót legalább a felmondási idő felére mentesíteni kell a munkavégzés alól.

Az Mt. 70. § (1) A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni.

A Kjt.-nél tárgyalt esetek természetesen itt is előfordulhatnak. Ha a munkáltató csak a törvényben meghatározott felmondási idő felének megfelelő időtartamra mentesíti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól, akkor a teljes felmondási ideje munkában töltött időnek számít, azaz a példánkban szereplő három hónap felmondási idő teljes időtartamára jár az időarányos szabadság, amely – pedagógusok esetében – a három hónapra 12 napot jelent. Ha azonban a munkáltató a felmondási idő több mint felére mentesíti a munkavállalót a munkavégzés alól, akkor a többletként a munkáltató által biztosított mentesítési idő nem minősül munkában töltött időnek, tehát erre az időtartamra szabadság nem jár. Ha példánkat követve a három hónap felmondási idő teljes időtartamára mentesíti a dolgozót a munkavégzési kötelezettség alól, akkor 1,5 hónapra nem jár szabadság, a 1,5 hónap kötelező mentesítési idő után pedagógusoknak jár az időarányos 6 nap szabadság. A nem pedagógus munkavállalók esetében ugyanezek a szabályok érvényesek, de a szabadságukat nem a pedagógusoknak járó 46 nappal kell kiszámítani.