A teljesítményértékelést a képzés természetes és minden esetben megkívánt része kell hogy legyen. Százszázalékos biztonsággal a jogszabályi rendelkezések alapján nem tehető meg ez az állítás.

Még ha számos jel is mutat arra, hogy a jogalkotói szándék a teljesítményértékelést a képzés természetes és minden esetben megkívánt részeként értelmezi, százszázalékos biztonsággal a jogszabályi rendelkezések alapján nem tehető meg ez az állítás.

Döntésbiztonságot az adhat, ha a jogszabályok normaszövegét, a feltárható jogalkotói szándékot a jogi szabályozáson kívül eső szakmai álláspontokkal együtt kezeljük. Ezek együttes figyelembe vétele alapján viszont biztonsággal kijelenthető, hogy képzési – mint kompetenciaalakító, kompetenciafejlesztő – tevékenységről akkor beszélhetünk, ha annak szerves része a képzésben résztvevők teljesítményének értékelése, a didaktikai elveken alapuló mérés-értékelés. Mindaz a kompetenciaformáló tevékenység, amelynek ez nem része, nem tekinthető képzési, következésképpen az Fktv. fogalommeghatározásával azonosítható, ezzel együtt az Fktv. hatálya alá tartozó tevékenységnek.

A gyakorlati vonatkozások tekintetében meg kell jegyezni, hogy a képzési tevékenység azáltal azonosítható, ami a valóságban történik, és nem a képzést leíró dokumentumok által. Amennyiben egy adott kompetenciaformáló tevékenység előre meghatározott, a résztvevők teljesítményének mérésére irányuló tevékenységet tartalmaz, úgy azt képzésként kell azonosítani, függetlenül attól, hogy a tevékenység folytatója ezt bármilyen tervdokumentumban (például képzési programban) rögzítette-e.

 A cikk teljes egészében elolvasható a Közoktatási és Köznevelési Tanácsadó aktuális számában.