A felnőttoktatás a tanuló munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltságához, a meglévő ismereteihez és életkorához igazodó iskolai oktatás. Megszervezhető a nappali oktatás munkarendje mellett az esti, a levelező vagy más sajátos munkarend szerint is.

Alapszabály, hogy az esti munkarendben a tanórák számának el kell érnie a kerettantervben a nappali rendszerű oktatás munkarendjére meghatározott kötelező tanórai foglalkozások legalább ötven százalékát, levelező oktatás esetében legalább tíz százalékát.

A szakképzésben emellett az esti munkarendben a gyakorlati képzés jelenléti óraszámának legalább a nappali rendszerű képzésre meghatározott gyakorlati óraszám hatvan százalékának kell lenni, a levelező oktatás munkarendje szerint megszervezett felnőttoktatás keretében pedig legalább a nappali rendszerű képzésre meghatározott gyakorlati óraszám húsz százalékának.

A nyári gyakorlat a felnőttoktatásban is megszervezendő, kérdés azonban, hogy a fenti óraszámcsökkentést hogy kell elvégezni a szorgalmi időszak gyakorlata és a nyári gyakorlat arányát figyelembe véve. Azaz ha az esti és a levelező képzési formákban a fentiek szerint csökkenteni kell a kötelező óraszámot, ez hogyan érinti az összefüggő szakmai gyakorlat megszervezését?

A szakmai és vizsgakövetelmények a nyári gyakorlat fix óraszámát határozzák meg, a gyakorlat ezen részét a legkisebb „sérüléssel”, és lehetőleg valóban egybefüggően kell letölteni a felnőttoktatás nem nappali munkarendjeiben is.

Az arányos vagy aránytalan csökkentésre háromféle elvi lehetőség kínálkozik, azonban nem mindegyik támogatott.

a) A legmegengedőbb arányosítási modell szerint bármennyire le lehet csökkenteni a nyári gyakorlat óraszámát, a lényeg, hogy összességében meglegyen a hatvan százaléknyi arány. Ebben az esetben ad absurdum 1 óra is lehet a nyári gyakorlat, amely már önmagában is jelzi, hogy ez a módszer kerülendő, mert a nyári gyakorlat kötelező és intenzív jellege sérülne.

b) A teljes arányosítás szerint a szorgalmi időszak gyakorlata és a nyári gyakorlat is a nappali óraszám hatvan-hatvan százalékára csökken, amely mód a leginkább védhető szakmailag.

c) A nyári gyakorlati óraszámot változatlanul hagyó modell szerint a nyári gyakorlat szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott óraszáma száz százalék, így a nappalisokkal azonos időtartamú a kötelező összefüggő szakmai gyakorlat. Ebben az esetben viszont a szorgalmi időszak gyakorlatát kell hatvan százaléknál nagyobb arányban csökkenteni.

A jogszabályok jelen pillanatban nem adnak egzakt választ a fenti kérdésre, de a jelen sorok írójának szakmai véleménye szerint a b) pontban leírt modell a legindokoltabb szakmailag.