A probléma évről évre előkerül, de az idei évben a Legfelsőbb Bíróság eseti döntést hozott az ügyben, amely irányadó az iskolaigazgatók számára is.

A köznevelésről szóló törvény 62. §-ának (1) bekezdése a pedagógus alapvető kötelességei között rögzíti, hogya gyermek testi-lelki egészségének fejlesztése és megóvása érdekében tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést:

– felvilágosítással,

– a munka- és balesetvédelmi előírások betartásával és betartatásával,

– a veszélyhelyzetek feltárásával és elhárításával,

– a szülő – és szükség esetén más szakemberek – bevonásával.

Szintén törvényi előírás, hogy a gyermek személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A jogszabály rögzíti azt is, hogy a gyermek nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Ezekből az alapvető szakmai követelményekből kiindulva a tanuló bántalmazása, testi fenyítése az egyik legsúlyosabb jogsértés a pedagógus részéről. Bár a pedagógusszakma és a közvélemény is egyaránt elítéli a fegyelmezésnek ezt a módját, minden évben visszatérő problémáról van szó. Az oktatási jogok biztosa szerint „az intézményvezetők maguk is nagyon komoly jogsértésnek tartják a testi fenyítést, és tisztában vannak azzal, hogy ez a pedagógusok részéről súlyos munkavállalói vétséget valósít meg. (…) A legtöbb testi fenyítés gyanúját felvető esetben azzal találkoztunk, hogy az intézményvezető vezetői hatáskörében megtette a szükséges intézkedéseket, és a jogszabályi előírásoknak megfelelően lépett fel az érintett pedagógus ellen, hogy annak keretei között tisztázzák az ügyet, és hozzák meg a megfelelő döntést.”

A testi fenyítéssel kapcsolatosan mindenképpen kiemelendő a Legfelsőbb Bíróságnak az az eseti döntése, amely szerint a pedagógus a nevelésére, felügyeletére bízott gyermekekkel szemben nem alkalmazhat testi fenyítést, ilyen esetben a pedagógus által elkövetett fegyelmi vétség olyan súlyú, hogy azzal az elbocsátás is arányban állhat (BH 1998. 53.)

A tanuló fizikai bántalmazása súlyos esetben nem áll meg a legsúlyosabb szankciónál, hanem büntetőeljárás keretében tovább folytatódik. Egy ilyen ügy kapcsán mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a diákotthonban foglalkoztatott gyógypedagógus és a pedagógus asszisztens megvalósítja a kiskorú veszélyeztetésének többrendbeli bűntettét, ha a nevelésükre bízott gyermekekkel szemben folyamatosan fizikai bántalmazásokat, megtorló jellegű fegyelmező intézkedéseket, továbbá megalázó jellegű intézkedéseket alkalmaznak (BH1997. 469.).

 A cikk teljes egészében elolvasható az Iskolaszolga novemebri számában.