Rejtély, hogyan bizonyosodhatunk meg az érettségi vizsgán, hogy a diák rendelkezik-e olyan képességekkel, amelyek alkalmassá teszik az önművelésre. Ehhez arra volna szükség, hogy az érettségi vizsga olyasmiről (is) szóljon, amit a jelölt önművelés által sajátított el.

A tantárgyakhoz tartozó érettségi vizsgakövetelmények témaköröket, és az azon belüli tartalmakat meghatározó struktúrája nem teszi lehetővé az önművelés esetleges eredményeinek megcsillogtatását.

Azért van arra is mód, amikor egy vizsgázó mégiscsak megmutathatja ezt a képességét. Néhány tantárgyból lehetőség nyílik úgynevezett projektalapú érettségi vizsgára. Ez lényegében projekt elkészítésére, a diák által összerakott portfólió bemutatására szorítkozik. Ezek mindegyike úgynevezett ötödik, azaz: szabadon választható tantárgy, ami azt jelzi, hogy az efféle alternatív megoldás még csak lehetőség, de nem követelmény a középiskolát lezáró érettségi vizsgán. A kötelező érettségi tárgyakat nem lehet projekt formájában teljesíteni. Hozzáteszem, nagy kár.

Nem véletlen, hogy az egyéni utakat támogató alternatív iskolánkban ezek a választható tárgyak a legnépszerűbbek. Biológiából sokkal lelkesebben fognak a diákok egy önálló kísérlet, kutatás elvégzéséhez és dokumentálásához, mint egy húsz tételből álló szóbelire való felkészüléshez.

A vizuális kultúra portfóliójának összerakása rajzokból, fotókból, tárgyakból ezerszer érdekesebb és vonzóbb számukra, mint művészettörténet tételekből felelni. Jobban szeretik a társadalomismeret vagy az emberismeret és etika, esetleg az ember- és társadalomismeret, etika érdekes problémáit izgalmas módszerekkel feldolgozni, mint a történelem hasonló témájú tételeiből felkészülni. A projekteket ugyanis valóban a maguk módján, a saját érdeklődésüket követve készíthetik el. Ne higgyük, amit ők is mondanak, hogy hiszen ez sokkal könnyebb! Úgy érzik, mert közel áll hozzájuk, mert a belefektetett energiát nem munkának, hanem kíváncsiságuk kielégítésének élik meg, és fel sem tűnik nekik, milyen sokat tanulnak közben. Ez a fajta tanulás nagyon távol áll egy központi követelményekben pontosan definiált ismerethalmaz rögzítésétől és adott szempontú felidézésétől. Ugyanakkor talán ez áll legközelebb az önművelés képességének megvalósításhoz.

Az ilyen érettségi vizsgára való felkészülés másféle munkát kíván diáktól, tanártól egyaránt. Egyéni konzultációkat, személyes odafigyelést igényel, a tanárszerep átértelmezését, ugyanis a pedagógus feladata ebben az esetben nem az út kijelölése, hanem a diák kísérése az ő saját útján. Ezek a lehetőségek azoknak a fiataloknak a legvonzóbbak, akiknek gyakorlatuk van az önálló munkában, projektek megvalósításában és bemutatásában. Vagyis azoknak, akiknek középiskolai pályájuk során már volt lehetőségük ennek az alternatív tanulási-tanítási módszernek a kipróbálásában. Bízvást állíthatom: a projekteken keresztül nemcsak az érettségi tűnik könnyebbnek és érdekesebbnek, hanem a mindennapi iskolai tevékenység is.

Ha pedig a hivatkozott rendelet sokat taglalt a) és b) pontjaiban foglaltakat valóban megvalósítjuk, kétség nem fér hozzá, hogy diákjaink alkalmasnak bizonyulnak a 100/97-es c) pontjában kitűzött cél elérésére, a felsőoktatási intézményekben folyó tanulmányok megkezdésére.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó aktuális számában.