Interjú Péterffy Balázzsal, a Klebelsberg Központ (KK) elnök-helyettesével. A szakembert a Menedzserpraxis Szakkiadó 2018. Szeptember 18-án tartott köznevelési konferenciája után kérdeztük a tanárhiány mértékéről, az immár ötéves ösztöndíjprogramról, illetve a pedagógusok szakmai és pénzbeli motivációinak lehetőségeiről.

Interjú Péterffy Balázzsal, a Klebelsberg Központ (KK) elnök-helyettesével

A szakembert a Menedzserpraxis Szakkiadó 2018. Szeptember 18-án tartott köznevelési konferenciája után kérdeztük a tanárhiány mértékéről, az immár ötéves ösztöndíjprogramról, illetve a pedagógusok szakmai és pénzbeli motivációinak lehetőségeiről.

A tanárhiány mértékéről eltérő véleményeket lehet hallani. Ön szerint van-e tanárhiány?

Azt nem lehet kijelenteni, hogy általános pedagógushiány lenne. A köznevelési intézményekben üres álláshelyek átmenetileg mindig lesznek, hiszen a tanárok életkörülményeiben beálló változások – nyugdíjazás, gyermekvállalás, más településre költözés – kihatnak rájuk. Teljesen természetes tehát a fluktuáció, mert egy nagy rendszerről van szó, amelyben mindig van mozgás. A legjellemzőbb ez nyáron, amikor a pedagógusok munkahelyet váltanak. Egyik helyről távozik valaki, akinek a helyét meg kell hirdetni, aki azután egy másik iskolában vállal állást, ahol olyan szakos tanárt keresnek, mint ő. Ehhez kapcsolódik, hogy szeptember végéig kell a tantárgyfelosztásokat véglegesíteni. Azok lezárása, ellenőrzése és összesítése után tud a fenntartó bármit is mondani arról, hol, hány órában dolgoznak a pedagógusok, kell-e áttanítással, túlórával megoldani egy-egy iskolában bizonyos tantárgy, tantárgyak ellátását. Tény, hogy jelenleg több pedagógus van a rendszerben, mint tavaly. Valóban vannak olyan kistérségek, iskolák is, ahol lényegesen nehezebb betölteni egy-egy állást, de a feladatellátás ezeken a helyeken is megoldott, globális tendenciáról nem beszélhetünk.

A probléma akkor inkább regionális szintűnek vagy iskolatípus-függőnek tekinthető?

Mindig is nehezebb volt egy kis zsákfalu iskolájába pedagógust találni, mint egy népszerű fővárosi gimnáziumba. Szakos tanárokból is lehet átmenetileg hiány egyik-másik intézményben, de ezek eloszlása és a tantárgy is teljesen változó. Az oktatási rendszer igencsak színes, sok elemből áll össze, ezért sem hasznos általánosításokat megfogalmaznunk, vagy felelőtlenül számokkal dobálóznunk. A tankerületi központok minden intézményben biztosítják a feladatellátást; ahol szükséges, ott áttanítással, túlórák elrendelésével.

A bérek vonatkozásában felmerült, hogy talán a viszonyítási rendszer (vetítési alap) nem megfelelő, vagy azon kellene változtatni, vagy egy új értékhez, alkalmasint a diplomás minimálbérhez volna szerencsés igazítani a pedagógusfizetéseket.

A kérdést két részre osztanám. Az egyik fele a jogszabályban meghatározott vetítési alapra vonatkozik, ez jogalkotói kompetencia, nem pedig fenntartói. Mindenképpen ki kell emelni, hogy a 2013 szeptemberében induló pedagóguséletpálya-modellnek köszönhetően a korábbi időszakhoz képest jelentősen, átlagosan mintegy 50 százalékkal emelkedett a pedagógusok fizetése. A minősítési rendszer lehetővé teszi a többlépcsős, jelentős bérnövekedést a kollégák számára. A kérdés másik fele az, hogyan tudja a fenntartó mint jogalkalmazó biztosítani a költségvetési és jogszabályi keretek között a pedagógusok bérének értékállóságát, és ami legalább ennyire fontos, a többletmunka elismerését. Mi annyit tudunk tenni, hogy többletforrást biztosítunk a többletfeladatokat ellátó, a munkájukat magas színvonalon végző pedagógusok számára. Ez három fő pilléren nyugszik: a pótlékok középre rendezése, a pályakezdők fizetésének pótlólagos megemelése, valamint a túlóradíjak megemelése. Kiemelt célunk, hogy a pedagógusok többletmunkáját honoráljuk anyagilag és szakmailag egyaránt.

Mennyire sikertörténet a Klebelsberg Ösztöndíj Program? Kívánják-e bővíteni, akár személyileg, akár a forrásokat ide számítva?

Az ösztöndíjprogram immár öt éve fut, most kerültek ki az első végzősök a támogatottak köréből. Harminc százalékkal nőtt a tanárképzésre jelentkező hallgatók száma – többek között a program hatására is. Az ösztöndíjasok vállalása az, hogy minimum annyi ideig, amíg a támogatást kapták, a tankerületi központok által fenntartott köznevelési intézményben végzettségüknek megfelelő munkát fognak végezni. A pályázatukban három megyét kell megjelölniük, és a fenntartó vállalja, hogy ezek valamelyikében a diplomaszerzést követően a hallgató képzettségének megfelelő állást kap. Különböző szempontrendszer alapján súlyozva a hallgató havi 25–50–75 ezer forintos plusz ösztöndíjban részesül a tanévek során. Úgy vélem, ez jelentős összeg lehet egy főiskolás vagy egyetemista büdzséjében. Sok száz hallgató pályázza meg évente ezt az ösztöndíjat, és reményeink szerint a számuk tovább emelkedik a következő években.
 
Ez egyfajta módja lehet a tanárhiány orvoslásának?

Ezzel a kezdeményezésünkkel azt szeretnénk előmozdítani, hogy minél több fiatal jöjjön a pedagóguspályára. A támogatás legmagasabb összege – tíz félévre számolva – 3,5 millió forint, ami már kiemelkedőnek mondható. A diploma megszerzése után pedig biztos állásajánlat várja a pályakezdőt. A munkába állás után, a két gyakornoki évet követő minősítéssel Pedagógus I. fokozatba kerülve emelkedik a fiatal kolléga fizetése. Ez vonzó lehet számukra. A mi célunk az, hogy minél több tehetséges, a pálya iránt elkötelezett embert vonzzunk a tanítói, tanári, gyógypedagógusi hivatás felé. Az ösztöndíjprogramunkat tavaly kibővítettük, így már gyógypedagógus hallgatók számára is megnyílt a pályázás lehetősége.

Milyen terveik vannak most, illetve a közeljövőre nézve?

Az ösztöndíjprogram mellett egyéb területeken is tervezzük, hogy támogatjuk a pályakezdőket. Gondolkodunk azon, hogy ott, ahol ez lehetséges, kedvezményes bérlakások biztosításával lehetne támogatni a pedagógusokat, ezt azonban csak az önkormányzatokkal együttműködve lehet megvalósítani. Nyilván több pedagógus vállalna állást a lakóhelyétől távolabb, ha az ottani lakhatása is megoldott lenne, amelynek a fenntartása pedig részben vagy egészében dotált. Új, szakmai programok beindítását, illetve a meglévők további támogatását is tervezzük, amelyek megmozgatják az erre nyitott, a kreatív feladatokat kedvelő pedagógusokat. A szakmai kihívások, innovatív projektek jelentősen előmozdítják a tanárok szakmai fejlődését, lehetőséget adnak számukra a kiteljesedéshez.

Mit tudhatunk a cafetériáról, amelynek rendszere most van változóban? A tanárok kaphatnak majd, vagy más módon dotálják őket?

A cafetéria nem kötelező juttatási elem most sem. Amelyik fenntartónak erre van lehetősége, és úgy látja, hogy ez a megfelelő motiváló tényező, az finanszírozza. Lehet más formája is a motivációnak, a többletteljesítmény elismerésének. Mi jelenleg a már előbb említett három ösztönzővel (pályakezdők bérének felemelése, túlóradíj megemelése, pótlékok középre rendezése) törekszünk arra, hogy az erkölcsi elismerés mellett anyagilag is honoráljuk a többletmunkát. Természetesen folyamatosan gondolkozunk azon, milyen egyéb lehetőségek vannak arra, hogy anyagilag még vonzóbbá tegyük az állami fenntartású köznevelési intézményekben történő munkát a kollégák számára.