„Ha valakit olyannak látsz, amilyen éppen most, ezzel visszatartod őt a fejlődésben. De ha olyannak látod, amilyenné lehetne, ezzel előre segíted őt életútján.”(Goethe)

Értékelés: ösztönzés és reális önkép

A tanulók értékelése és osztályozása a tanítás-tanulás folyamatának egyik legnehezebb eleme. Ha értékelésünk reális és ösztönző, akkor hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a fejlődő személyiségű gyerekekben kialakuljon egy belső értékrend, ami segíti őket önmaguk megítélésében, és egyben meghatározza a munkához való viszonyukat. Pozitív hatású az önismeret és az önbizalom erősödésében.

A mindennapok iskolai munkájának, teljesítményének értékelése a hatályos nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 2017. évi módosítása alapján történik.

A tanulók teljesítményét az egyes tantárgyakból a tantervi követelményeknek megfelelően
– a tanítási órákon, tanév közben érdemjeggyel kell értékelni,
– félévkor és tanév végén pedig osztályzattal kell minősíteni.

A legfontosabb elvek a törvényből:
– Az értékelést a pedagógus végzi.
– A magatartást és a szorgalmat az osztályfőnök értékeli, minősíti az osztályban tanító pedagógusok véleményének kikérésével.
– A félévi és az év végi osztályzatot az évközi érdemjegyek határozzák meg.
– Érdemjegy és osztályzat nem lehet fegyelmezési eszköz.

A nevelőtestület bizonyos feltételek fennállása esetén módosíthatja az osztályzatot:
– Csak a tanuló javára teheti ezt meg, tehát nem ronthat az értékelésen.
– Kizárólag akkor élhet módosítással, ha az osztályzat jelentős mértékben eltér a tanév közben adott érdemjegyek átlagától, és erre a pedagógus nem tud elfogadható magyarázatot adni.

A félévi és az év végi osztályzatok megállapításánál csak az osztálynaplóban szereplő érdemjegyeket lehet figyelembe venni. Az értékelés célját, elveit, módszereit a törvény alapján, de az intézmény helyi körülményeinek figyelembe vételével az intézmény pedagógiai programjában rögzítik. Megállapíthatják a diagnosztikai, a fejlesztő és a minősítő értékelés tartalmát és formáit. Az egységes értékelés érdekében rögzíthetik a dolgozatokban, tesztekben elért teljesítmény (pontszám) érdemjegyekre történő átváltásának arányszámait.

A törvény azt is kimondja, hogy elsőben félévkor és év végén, illetve másodikban félévkor szöveges értékelést kell adni.

Hatékony értékelés

Hatékony akkor lesz az értékelés, ha rendszeresen, folyamatosan végezzük a személy fejlődését is figyelembe véve. Ezt a munkát tervszerűen kell végezni, sokoldalú módszerekkel, hogy ne csak az emlékezeti tudást, hanem az ismeretek, készségek, képességek alkalmazását is mérjük.

Az értékelés a tudásra irányuljon, és ne a hiányosságokat keresse!

A lehető legváltozatosabb módszereket kell alkalmaznunk, hogy minél sokoldalúbb képünk legyen a gyermek tudásának állapotáról, és így tudjuk a fejlődési tendenciákat felvázolni. Mind a diákoknak, mind a szülőknek ismerniük kell a tantervi követelményeket, és fontos tudniuk a nagyobb teljesítménymérések idejét, hogy stresszmentesen tudjanak számot adni a gyerekek az elért szintjükről. Amikor értékelünk, akkor a magunk munkáját is értékeljük, tehát nagy hiba, ha nem nyújtottunk tudást, de minősíteni akarunk. Nagyon fontos szabály, hogy a számonkérés soha nem lehet fegyelmezési eszköz!

A gyerekeknek tudniuk kell, mit várhatunk el tőlük. Meg kell ismertetni velük az egyes tantárgyak sajátos tanulási módszereit, szükséges, hogy időt szánjunk erre. Különösen az új, belépő tantárgyaknál szükséges a türelmi idő, a szoktatás, és annak tudatosítása, hogy milyen típusú munkát, milyen teljesítményt várunk tőlük. Eleinte szavakkal értékelünk, és rámutatunk az elért eredmények vagy kudarcok okaira. Akkor hat az értékelés, ha a tanulók is elfogadják az értékelés kritériumait.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó aktuális számában.