A következő megemlékezésben a forradalom óta eltelt időszak március 15-éit elevenítettem fel. A megemlékezésben arra igyekeztem felhívni a figyelmet: gondoljuk át őszintén, mit jelent e nap, milyen üzenetet hordoz számunkra.

A következő megemlékezésben a forradalom óta eltelt időszak március 15-éit elevenítettem fel. Néhány korszakot emeltem ki, és az akkori ünnepléseket vagy eseményeket korabeli lapok cikkei alapján idéztem fel. Ezek elérhetők a nagyobb könyvtárakban vagy az arcanum.hu internetes oldalon. A forrásjegyzék a műsor végén található.

A megemlékezésben arra igyekeztem felhívni a figyelmet: gondoljuk át őszintén, mit jelent e nap, milyen üzenetet hordoz számunkra. Ezért emeltem ki Babits Petőfi koszorúi című versének két sorát, amely szándékom szerint végigkíséri a műsort: „Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz / az Ő ünnepségén.” (Ezt a mondatot feliratként a színpad egyik díszletének szántam, és a műsor végén el is hangzik.) A cikkek részleteiből kirajzolódik, hogy március 15-én gyakran megjelentek az egyes korok politikai érdekei, de ehhez nem fűztem magyarázatot a szövegben. A cél ugyanis nem ez volt, hanem megmutatni, hogy az ünnep lényege tiszta maradt, és ezért is jelenik meg 171 év után is az iskolákban.

Mivel a műsor a gyerekek számára ismeretlen hosszabb-rövidebb szövegekre épül, és valamennyi történelmi ismeret nem árt hozzá, inkább a középiskolás korosztálynak ajánlom, de némi egyszerűsítéssel, átalakítással felsősöknek is bemutatható. A szövegek iránti figyelmet kisebb dramatizálással, jelmezekkel és kivetített képekkel lehet erősíteni. Ez azonban mindig múlik a helyi lehetőségeken, ezért csak jelzésszerűen utaltam rá.

Zenei betétként Brahms Magyar táncok című művéből választottam részleteket. Ezek egy részét ugyanis a gyerekek többnyire már hallották itt-ott, tehát nem teljesen idegenek számukra, és jobban fogadják. A cikkekhez hitelesebbnek ítéltem a klasszikus zenei betéteket, de ezen ízlés szerint lehet változtatni.
A dokumentum alapú műsorba nem illesztettem versszövegeket, de ha hosszabb megemlékezést szeretnénk, versekkel és részletekkel kiegészíthetjük.

Műsorterv március 15-ére

Brahms: 1. magyar tánc – rövid részlet – közben kivetítünk 48-as szobrokat, emlékműveket, utcatáblákat stb.
A színpad fölött jól láthatóan helyezzünk el egy idézetet, amely Babits Mihály Petőfi koszorúi című verséből származik: „Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az Ő ünnepségén.”
ELSŐ HANG
Mai megemlékezésünkben régi hírlapok tudósításai alapján idézzük fel, hogy az 1848-as március 15. óta, a magyar történelem változó korszakaiban hogyan élték meg ezt a napot.

Első szín

MÁSODIK HANG
170 évvel ezelőtt, a szabadságharc leverése után a hatalom még az emberek gondolataiból is száműzni akarta e nap emlékét.
Dobszó (ha lehet, a kidoboláshoz hasonlóan valamelyik gyerek végzi a színen)
KIKÁLTÓ
A császár parancsa. Mindenki köteles beszolgáltatni fegyvereit, vadászfegyvereit és magyar bankóit. Tilos Kossuth-képet, zászlót vagy érdemérmet rejtegetni. Tilos éjszakára bárki idegent befogadni. A szálláskeresőkről haladéktalanul jelentést kell tenni a rendőrségen. Utazáshoz a hatóság által kiállított okmány szükséges, és kérésre mindenki köteles azonnal felmutatni.
MÁSODIK HANG (lassan, megfontoltan)
Csend… Némaság… Az ország hallgatásba burkolódzott… Az emberek otthonukba húzódtak. Elrejtőztek a külvilág elől… A falvakra és városokra csönd telepedett. A szabadságharc említése is veszedelmet jelentett, és a létezésére sem volt szabad emlékezni. Sem a tankönyvekben, sem a tanárok szavaiban nem jelenhetett meg. Ezt jelzi a Pesti Napló 1852. március 16-i számának egy kis híre.
HARMADIK HANG (kivetíthetjük a Pesti Napló egy címoldalát)
„A pesti kerületi tanhatóság rendeli, hogy az iskolákban semmi a legközelebbi forradalom eseményeit fölemlegető könyv nem türetik. S jövendőre a beállitandó tanitóra nézve megkivántatik, hogy az azt meghivandó egyház biztosságot nyujtson a meghivandónak erkölcsi s politikai magaviseletéről.”
Brahms: 4. magyar tánc – az elején a lassú rész – kivetítve a Batthyány örökmécses
(közben egyikük a színpad előterében meggyújt egy gyertyát)

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó márciusi számában.