Iskolakereső diákkal folyik a beszélgetés. Váltana, mert elege van. Ő oda többé vissza nem megy. Olyan indulat van a szavai mögött, hogy muszáj megkérdeznem, mi is történt...

Egy fiú kálváriája

Iskolakereső diákkal folyik a beszélgetés. Váltana, mert elege van. Ő oda többé vissza nem megy. Olyan indulat van a szavai mögött, hogy muszáj megkérdeznem, mi is történt.

Hát, hogy tizedikben megbukott matekból. A nyelvekhez van érzéke, már két nyelvvizsgája is van, azóta az egyik felsőfokú. Hogy mióta? Hát amióta tizedikes. Mert ugye megbukott tizedikben az év végén és augusztusban, a pótvizsgán is. Meg kellett ismételnie az évet. A magyart, a törit, a földrajzot, a kémiát, az összest, mindent. Egyébként nem volt rossz tanuló, de most aztán rendesen leromlott. Új osztály, új osztálytársak, ő, a bukott szamár csak belecsöppent az összeszokott csapatba. Hát nem ujjongtak. Persze, hogy nem volt kedve bejárni se, kibírni, hogy összesúgnak a háta mögött, hosszú órákon át újra meghallgatni ugyanazt. Ráadásul a matektanár ugyanaz maradt. Járt a korrepetálásokra rendesen, de csak nem sikerült megérteni most sem a tanár magyarázatát. Így aztán most másodszor bukott meg tizedikben matekból. A többiből mind átment, csak már nem olyan fényesen, mint az előző évben. A szülei is azt mondják, hogy nem értik, mi történik. Volt vizsgálaton is, hogy hátha diszkalkuliás. Nem az. A nyelvvizsgák legalább megvannak. Munkája is van már, az edzője ajánlotta őt egy kung-fu szakszöveg fordítójának. Érettségi után ilyesmivel akar majd foglalkozni, ilyen irányban továbbtanulni. Most iskolát keres.

Rendszerszintű zavar

A srác nyilvánvalóan értelmes, a matekkal való viszonyáról nem tudhatunk semmit; ki tudja, mi is a sikertelenség oka. Ez lehet az ő személyes elakadása. Az viszont, hogy az évismétlés eredményeképpen az amúgy sikeresen teljesített tantárgyakból is romlott az eredménye, rendszerszintű zavart jelez. Valami nagyon nincs rendben, ha ennyire kontraproduktív eredménnyel járhat egy évismétlés. Érdemes körüljárni a problémát.

Nem kellett nagyon kapacitálni a kollégákat, hogy kimondják: a pedagógus oldaláról nézve sem könnyű a helyzet. Egy gimnáziumi fizikatanár azt panaszolta, hogy az iskolába rendszeresen járó diákok sokszor nulla tudással is tovább haladhatnak. Ennek egyik okát az átlagolásban látja. Elég egy jó kiselőadást csinálni a diáknak szeptemberben, és nagyjából ez ki is tart a fizikához hasonlóan kisebb óraszámú tantárgyaknál az év végéig. Nem bonyolítjuk, minden osztályzat ugyanolyan súlyú. Ekkor egy ötös és hét egyes átlaga 1,5. Ez pedig már elégséges.

Időnként azért akad olyan diák, aki, ki tudja, mi okból, de nem él a könnyű jegy szerzésének lehetőségeivel, és elégtelent kap az év végén. Jön a javítóvizsga. Ha nem készült fel, akkor a pedagógus előtt áll a következő dilemma: ismételjen-e évet? Kinek lesz ez jó? Végül dönt (esetleg egy kis nyomásra is), és átengedi. Ez kinek jó? – teszi fel a kérdést keserűen a kolléga. Ennek az egésznek az az eredménye, hogy csemetéink egy része tényleg nulla tudással halad keresztül az oktatási rendszeren. Ne csodálkozzunk a mindenféle felmérések eredményein.

A szülői oldal

Egy szülő pedig így élte meg az évvégi elégtelennel járó kálváriát: „a fiamnak kilencedik osztály végén egy heti egyórás tantárgyból nem sikerült a javítóvizsga sem, és az egyébként jó bizonyítvány ellenére bizony ismételni kellett volna a kilencedik évfolyamot minden tantárgyból. A fiam teljesen kikészült ettől. Féltem, hogy komoly baja lesz, hát eget-földet megmozgattam az évismétlés elkerülésének érdekében. A történet egy független vizsgabizottság előtt letett, megismételt, sikeres vizsgával zárult, de ezt nagyon bonyolult volt kiharcolni. Ráadásul azóta még kevésbé szeretnek bennünket az iskolában, mint eddig.”

A törvényi háttér

Akkor hogy is van ez? Az is rossz, ha megbukik a diák és az is, ha nem? Keressünk valami egyértelmű útmutatást, nézzük, hogyan rendelkezik erről a törvény!

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó következő számában!