Ugyan a járványügyi intézkedések a nagyszabású, százfős rendezvényeket megtiltották, de az 1848-as forradalomra való megemlékezésnek egyéb módjait is kipróbálhatjuk. Például szervezhetünk projektnapot!

Az évről évre ismétlődő iskolai ünnepségek komoly fejtörést okoznak azoknak a tanároknak, akiknek újra meg újra valamilyen ötlettel kell előállniuk. Sok helyen a magyar szakosokra, másutt például az osztályfőnökökre hárul ez a visszatérő feladat. Mindnyájan tudják, mennyi energiát jelent egy műsor betanítása az egyéb tennivalók mellett, de még nehezebb új szempontot megjeleníteni a megemlékezésben. Ma már sok forrásból meríthetünk, hiszen műsorfüzetekben és internetes portálokon kész szövegeket találhatunk, de ezek is unalmasakká válhatnak. Így jutott eszembe az egyik évben, mi lenne, ha a nap előzményeire fordítanánk figyelmünk, és a márciusi ifjak helyett az ilyen alkalmakon ritkán megjelenített Széchenyi Istvánt helyeznénk előtérbe. A visszajelzések szerint az ötlet nem volt rossz.

Hagyományos műsort terveztem, nem dramatizált játékot. Hossza: körülbelül húsz perc. A Széchenyit bemutató szövegeket és az őt méltató verseket, versrészleteket a színpadon állók mondják el, a háttérben pedig kivetítőn képek és idézetek segítik a gyerekek figyelmének megtartását. Klasszikus zenei betétek szakítják meg a szövegeket, amelyek közben szintén képeket vetítünk. A műsort a Himnusz és a Szózat keretezi. Ezt a hagyományos előadást alighanem hitelesebb minél érettebb gyerekekkel (például: 11–12. osztályosokkal) bemutatni, de természetesen bármelyik évfolyamban találhatunk rátermett, szépen beszélő diákokat.

A műsorhoz az interneten elérhető képeket használtam fel, ezeket a zenékkel együtt – informatikusunk segítségével – powerpoint bemutatóban rendeztük össze, hogy ne kelljen keresgélni a következő dolgot, és minél kevesebb technikai hiba csússzon az előadásba. A kiválasztott zenei betétek alapvetően olyan művekből származnak, amelyeket nagyon szeretek, de az is vezérelt, hogy visszafogott, nyugodt hangulatú, harmóniát sugalló részletek legyenek. A szövegben a megszólalókat egyszerűen „hang”-nak neveztem. Összesen 24 megszólalónak adtam helyet, de természetesen annyi szereplővel gazdálkodunk, amennyi van, tehát több megszólalást is bízhatunk egy diákra. Akkor működik jól a műsor, ha komolyan veszik magukat, és lassan, szépen beszélnek. Hitelességük remélhetőleg hat a többi diákra, és segítségükkel ráéreznek Széchenyi életpéldájára.

Megemlékezés a március 15-i nemzeti ünnepen

Himnusz (A kivetítőn felirat: „Reménnyé váljon az emlékezet”)

Első hang: (kép: Barabás Miklós Széchenyi-portréja)
Aggasztó hírek és rémisztő álhírek, harsogó reklámok, információtömegek és információbuborékok korában élünk. Ilyen időkben nagy szükség van hiteles példákra, akik szilárd kapaszkodót jelenthetnek számunkra. Mai megemlékezésünkben azt a férfit idézzük meg, aki az 1848. március 15-ét megelőző reformkorban hitével, áldozatkész nagylelkűségével és fáradhatatlan tetterejével adott példát kora társadalmának arra, mit jelent őszintén törekedni egy ország felemelésére. Ennek a célnak az elérését vagyonával is bőven támogatta. Kortársa, Kossuth szavai szerint ő, Széchenyi István volt „a legnagyobb magyar”. Cselekedetei és alkotásai a jelenkori ember számára is mintául szolgálnak.

Gróf Széchenyi István 1791-ben született a nagy múltú, dúsgazdag és a haza szellemi fejlődéséért sokat tett Széchényi család ötödik gyermekeként. Gyermek- és ifjúkorát a család nagycenki kastélyában és Bécsben töltötte. 1809-ben két bátyjával együtt csatlakozott a Napóleon ellen induló nemesi felkeléshez, majd a hivatásos katonai pályát választotta, főhadnagy lett, és a napóleoni háborúkban több kitüntetésben is részesült. A hadsereget bíráló feljegyzései miatt azonban mellőzték, nem léptették elő őrnaggyá. Emiatt többször kért szabadságot. Barátjával, Wesselényi Miklóssal körutazásokat tett Nyugat-Európában. A legnagyobb hatást angliai utazása gyakorolta rá, ahol ráérzett hazája elmaradottságára. Ekkor irányult figyelme a politikára és a közéletre.

Hatodik hang:

Az 1825-ös országgyűlésen tűnt fel először, ahol a következőket mondta:
„Én szavazattal nem bírok, én nem vagyok országnagy, de földbirtokos. Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely polgártársaim nevelését is elősegíti, ugy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely 60.000 forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék."

Hetedik hang:

A haza felemeléséért végzett példaadó tevékenysége ekkor, az Akadémia megalapításakor kezdődött.

 A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó című folyóirat aktuális számában.