Az iskolabezárások óta az egyik legégetőbb kérdés, hogy mi lesz az idei évi érettségi vizsgákkal?! A középiskolás tanulók számára nemcsak maga a vizsga döntő jelentőségű, hanem a felsőoktatási felvételi miatt is fontos. A helyzetet a szaktárca rendelete fogja eldönteni - remélhetőleg mielőbb.

A helyzet abszurditása

A középiskolás tanulók zömének élete első vizsgája az érettégi. Beszéltem diákkal, aki azt mondta, azért jelentkezik angolból előrehozott érettségire, mert noha alig közepes a nyelvtudása, de így lehetősége van megnézni és kipróbálni, milyen is az az érettségi vizsga. Különben hogyan tudhatná meg?

Kisérettségi: a nagy főpróbája

Természetesen mi, pedagógusok is tisztában vagyunk vele, milyen abszurd ez a dolog. A konyhanyelven kisérettséginek nevezett vizsgaszerűségekkel igyekszünk javítani ezen a szerencsétlen helyzeten. Nagyon sok iskolában tartozik ez a megmérettetés a végzősök felkészítéséhez; valójában az érettségi főpróbája. A pedagógusok ilyenkor arra törekednek, hogy a lehető leghívebben megidézzék a vizsga körülményeit. Ebbe természetesen beletartozik a korán kelés (érj ide idejében!), az ünneplőruha (ne a vizsgára vedd fel életedben először azt a cipőt, inget, nyakkendőt!), a népes vizsgabizottság (nézz rám, úgy beszélj!), és még sorolhatnánk. Az időpont, amikor a kisérettségit megrendezik, iskolafüggő éppen úgy, mint az, hogy az itt nyújtott teljesítmény mennyire esik a latba az évvégi osztályzat megállapításánál. Mindenki tudja, hogy nem igazi vizsga ez, de mindenki nagyon komolyan veszi.

A tavaszi szünet körüli időszak az érettségire készülők számára a hajrá ideje. Sok helyen erre az időszakra teszik a fentebb említett kisérettségiket is. Ezek a felkészülés utolsó hetei. Ilyenkor születik meg az évvégi osztályzat, ami aztán a felvételinél fontos lesz.

Így szokott ez lenni, és az idén is erre készültünk, ám március közepétől felborult az életünk, ahogy a szokásos iskolai rend is.

A járvány kárvallotjai

Legyünk őszinték: az iskolabezárás, az online oktatásra való áttérés az érettségire készülőket hozta a legrosszabb helyzetbe, és nem valószínű, hogy a dolgok egy hónapon belül jobbra fordulnak. A tanév rendje szerint május 4-ével kezdődnek az írásbeli érettségi vizsgák a magyar nyelv- és irodalommal; és egészen május végéig tartanak. Azután június 15-ével jönnek, jönnének a szóbelik. Ám egyre nyilvánvalóbb, hogy május 4-ére nem múlik el a rendkívüli állapot, esetleg még szigorodnak is a kijárás korlátozására, az emberek együttlétére vonatkozó rendelkezések.

Próbáljuk végiggondolni a diákok helyzetét! Először is tudjuk, hogy pontosan ugyanabban a valóságban élnek, amelyben mi magunk is. Tehát ugyanabban a sose látott-hallott válságban vergődnek, mint az egész emberiség. Soha még egyikünk sem volt ilyen helyzetben, tehát jelenleg nincs a bizonytalanságnál hitelesebb viselkedés. Számtalan kérdésre a legigazabb válasz az, hogy nem tudom. Mármost itt van vagy hetvenezer diák, akiknek még februárban, a jelentkezés idején azt ígértük, hogy kiszámítható és áttekinthető követelmények által megszervezett, lehetőség szerint főpróbán begyakorolt módon kell majd számot adniuk tudásukról. Olyan vizsgán, amely sokaknak egyben felvételi is; a továbbtanulásukat is befolyásolja. Minden nap felteszik nekünk a kérdést, hogy akkor most hogy lesz. Minden nap azt válaszoljuk: nem tudom. A lehető legkisebb stressznek szeretnénk kitenni őket – és ennek nem tudunk megfelelni. Ugyanakkor a lehető legkisebb kockázatnak szeretnénk kitenni őket, ám senki sem tudja, hogyan.

Az érettségi főpróbák is megbicsaklanak, hiszen ki tudja, mit is kellene elpróbálni. Online írásbelit éppenséggel lehet szervezni, beállítani a teszt kitöltésének kezdő- és befejező időpontját, de ugyan ki tudja biztosítani, hogy ne álljon ott a háttérben a szülő, egy diplomás jóbarát, aki segít túllendülni a nehéz pillanatokon. Esetleg egy másik gépen, telefonon utána is néz a dolgoknak. Persze lehet olyan feladatot kitalálni, amely számot vetve ezzel a lehetőséggel a diák gondolkodását, problémamegoldó képességét teszi próbára. Jelenleg a standard érettségi nem ilyen. A szóbeli vizsgákat le lehet akár skype-on is bonyolítani, amikor a bizottság minden tagja a saját otthonában ül, de akkor is kérdés, hogy a valamilyen módon kihúzott/kisorsolt tételhez nincs-e a felelő előtt a témakör akkurátusan kidolgozott szövege. Persze el lehet képzelni olyan vizsgát is, amelyben nem az adatok felidézése áll a középpontban, és akkor az összegyűjtött források használatát nem kell tiltani. Azonban a jelenlegi érettségi vizsga nem ilyen. Az biztos, hogy a kisérettségik összezavarodtak, éppen a legfontosabb funkciójuk, a valódi vizsga élethű imitálása vált lehetetlenné. Jónéhányan döntöttek úgy, hogy elengedik az egészet. Majd meglátjuk, mi lesz.

Mit mond az érettségi szabályzat?

A 100/1997-es szabályzat világosan megszabja a vizsgák körülményeit, lebonyolítását és formáját. Ez a szigorú szabályozás a kivételekről is igyekszik világosan rendelkezni.

Két hónapja kértünk állásfoglalást azt illetően, hogy egy leukémiával kezelt, és ezért steril szobába kényszerült diák érettségije hogyan valósítható meg. Az a megoldás rajzolódott ki, hogy a vizsgabizottságnak kell kivonulnia, és a kórházban, az üvegfal mögül lebonyolítani a szóbeli vizsgákat. A különleges helyzetre való tekintettel egy előre benyújtott kérvény alapján a bizottság döntése szerint az írásbelit kiválthatják a szóbeli feleletek. Ez a legtöbb, amit a jelenlegi vizsgaszabályzat lehetővé tesz. Nyilvánvaló, hogy ez a kivételes, egyetlen személyre szóló eljárás is inadekvát a jelenlegi helyzetben. Fogalmunk sincs, mi lesz a kórházban élő diákunk érettségijével. Ahogyan a többieké is kérdéses.

Jó megoldás nincs

A potenciális érettségi elnökök, pedagógiai szakértők törik a fejüket, rossz és még rosszabb forgatókönyvek forognak az online térben. Azzal mindenki egyetért, hogy nincs jó megoldás. A kormány rendeletére vár mindenki, közben meg megy az idő, egyre feszültebbek a maturanduszok és tanáraik.

Lehet, hogy a legjobb volna úgy elengedni az egészet, ahogy az egyes iskolák azokat a bizonyos kisérettségiket tették. Sokkal kevésbé megrázó esemény is elég volt ehhez. Talán emlékeznek az idősebbek, hogy egyszer, egy érettségi kapcsán kiderült, hogy a vizsga előtti napon gyakorlatilag bárki hozzájuthatott a matematika feladatsorhoz. Lett is ebből világra szóló botrány, vizsgálat, szankciók. Ami azonban az érettségit illeti: minden diák az évvégi osztályzatát kapta meg érettségi eredményként. Ennyi.

Hogy azóta átalakult az egész rendszer? Hogy a felvételi is az érettségihez kapcsolódik? Valóban így van. Olvashattuk is a felsőoktatási intézmények nyilatkozatait, miszerint a maguk részéről igyekeznek majd alkalmazkodni a megszülető megoldáshoz, bármi legyen is az. Hiszen az egyetemek (a külföldiek is) is ugyanabban a sose látott-hallott válságban vergődnek, mint a közoktatás, mint az egész emberiség.

Hogyan tovább?

Ugyan ki garantálja, hogy ha vége lesz ennek az egésznek, mindent pontosan ugyanúgy folytatunk majd, mint előtte? Ha van egy kis eszünk, akkor nem tesszük. Sok mindent át kell majd gondolnunk, át kell értékelnünk. Valószínűleg a közoktatásnak is ezek közé kell tartoznia. Már most megjelentek azok a hangok, amelyek a nehéz helyzetben rejlő lehetőségre hívják fel a figyelmet: ideje az új oktatási formákat komolyan venni, újragondolni az egész közoktatást.

Akárhogy is, a jelenleg érettségi előtt álló diákok többszörösen nehezített helyzetben vannak. Az egész világot megrázó járvány számukra is bizonytalanságot, félelmet és aggodalmakat hozott, a bezártság depressziója őket sem kímélte meg. A körülöttük levő felnőttek kevéssé tudnak segíteni nekik, hiszen maguk is ugyanazokkal a bajokkal küzdenek. Ehhez képest az utolsó pillanatban kihirdetett módon valami kialakulatlan és kipróbálatlan formában teljesítményt várni tőlük igazán méltánytalan. Valószínűleg értelmetlen is.

Az iskolai digitális munkarend bevezetéséről szóló szakcikkeket olvashat folyóiratunk, a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó aktuális lapszámában.