A nemzeti köznevelési törvény előirányozza a differenciált, egyéni igények szerinti oktatást - mondván, minden gyermeknek meg kell kapnia a számára szükséges fejlődést lehetővé tevő oktatást. Az alábbiakban egy lehetséges módszert mutat be pedagógus szerzőnk: a projektoktatást.

Egyéni program szerinti előrehaladás

Megszoktuk, hogy ha egy diáktól megkérdezzük, hány éves, akkor körülbelül meg tudjuk mondani azt is, hogy hányadikos lehet, és már csak az a kérdés, hogy az A, B vagy a C osztályba jár-e. Ehhez képest minálunk, a Zöld Kakas Líceumban egészen más rendezőelv alapján alakulnak ki a csoportok. Mivel tanulóink egyéni program szerint haladnak előre, nem olyan egyszerű, hogy valaki mondjuk kilencedikes vagy éppen tizedikes. Mert lehet, hogy míg az egyik tantárgyból kilencedikes, addig a másikból már tizenegyedikes. Persze akkor soroljuk át tizedikbe, ha már minden kilencedikes tantárgyat lezárt, de addig is miért ne haladna előre abból, amiből képes!

Mindehhez adjuk hozzá, hogy az egy csoportba járó diákok nem ugyanúgy állnak a haldásukat illetően. Tehát van, aki például magyarból kilencedikes, más tizedikes, sőt, érettségire készülő is akad köztük. Ugyanígy van ez minden tantárggyal. Összefoglalóan kijelenthetjük, hogy minálunk nem az életkor és nem a tanulmányi előrehaladás a csoportot alkotó elv.

Akkor hát micsoda?

Csoportalakítás egyéni igények szerint

A csoportvezető személye. Valójában a csoportvezető tartja össze a csoportnyi diákot és a csoporttal dolgozó munkatársak közösségét. Ő az, aki koncepciót alkot, akihez kapcsolódnak a diákok és a munkatársak is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenről ő dönt, mindent ő csinál, de a felelősség, hogy mi történik a csoportban és a csoportjával, az bizony az övé. Azt a munkatársat hívja be a csoportjába tanítani, akinek komfortos a csoportvezető által felvázolt elképzelés, közel áll hozzá az ilyenféle időbeosztás, ez a metodika, szívesen kapcsolódik az itt folyó munkához. Amikor egy diáknak keresünk tanulócsoportot, ugyanezek a szempontok lesznek a döntők. Milyen módszerrel tud a legjobban haladni? Bejósolhatóan megfelel-e neki az a fajta tanulási környezet, amelyet ez vagy az a csoportunk kínál? Valószínűsíthetően ez vagy inkább az az oktatásszervezési megoldás a testhezálló neki?

Adekvát a kérdés: mi és hogyan tud tehát történni egy csoportban, ahová mindenféle életkorú és különböző tantárgyakból különböző osztályokba sorolt diákok járnak? Egy ilyen csoport vezetőjét, Kerényi Katát kérdeztük, hogyan zajlanak a mindennapok az ő csoportjában, a Maugliban. Hogyan tanulnak, hogy haladnak a diákjai, és hogyan dolgoznak együtt a munkatársak? Mi változott az új munkarenddel az elmúlt hetekben?

Új, digitális munkarend a Maugli-csoportban

Az első, meglepő állítás: nemigen megy a tanítás másként online sem, mint „három dimenzióban”, vagyis akkor, amikor még mindenki bejárt a most üresen kongó iskolába. A nosztalgia azért működik: Kata az első héten feltett a Facebook-csoportjukba egy rövid videót az osztályteremről. Telefonnal vette fel körbejárva, így mindenki helye, padja jól látható; külön ráközelített a polcon a növényekre, a sarokban az akváriumra, hadd lássák, megvannak a guppik, de még a félcentis rákocskák is. Sok szívecske érkezett kommentként – akárki akármit mond, mégiscsak hiányzik nekik az iskola.

A lényeg nem változott

A munka azonban ugyanúgy folytatódik, ahogyan eddig zajlott. Az, hogy Facebookon, chaten, különböző kommunikációs csatornákon folyik, a lényegen mit sem változtat. A tér ugyan megváltozhatott, de a csoportban zajló munka szerkezete, logikája nem. Ez biztonságot ad pedagógusnak és diáknak egyaránt. A Maugliban folyó munka projektekre épül. Ezeknek a projekteknek a koordinátora jórészt maga a csoportvezető, a projektek egyes részeihez szükséges szaktárgyi tudást pedig egy teamben dolgozó pedagóguscsapat biztosítja. A projektekben 9–11-ig vesznek részt a diákok, ezek töltik ki az iskolai hétköznapjaikat. A tizenkettedikeseknek külön érettségi felkészítő órákat szervezünk, ám nekik is nyitva a lehetőség: becsatlakozhatnak egy-egy különösen izgalmasnak tűnő projektbe.

Projektoktatás

Ezek a tematikus projektek nem tantárgyra szerveződnek, és nem követnek semmiféle kronológiát sem, ugyanakkor ott rejlik bennük a középiskolai tananyag. A szervező elv azonban nem az évfolyamonként körülírt tantárgyi követelmény, hanem a világ színes, ezerféle kapcsolatot és összefüggést mutató egésze. A projektekben dolgozó diákok fejében szervesen épülhet fel a saját, egyedi tudáskonstrukciójuk, és ahhoz adaptálhatják az új és újabb elemeket.

Elképzelhető, hogy egy tudáselem ismerősként köszön vissza egy felsőbb évfolyamosnak, míg egy kilencedikes esetleg először találkozik vele. Sebaj, ez sohasem laposodik szimpla ismétléssé, hanem az eddig ismertnek gondolt dolog most egy új nézőpontpontból másik arcát mutatja. A már ismertként rátekintő diák ilyenkor megtapasztalhatja, hogy a szempontváltás hogyan gazdagítja a világról alkotott képet.

Ha pedig egy eddig tökéletesen ismeretlen elemmel találkozik, az a diákot arra sarkallja, hogy keresse meg a helyét, és helyezze el a saját rendszerében. Minél inkább kapcsolható az eddigi építményéhez, annál könnyebben képes adaptálni azt. De minél többféle megközelítéssel találkozik, minél szabadabban próbálkozhat, annál rugalmasabb az adaptáció folyamatában. Minél szabadabban építi magában a világot, úgy lesz egyre felkészültebb az érettséginek nevezett tudáspróbára. Mire odáig eljut, sok mindent tud, de ha valami mégis kimaradt volna, ott az utolsó év, majd betömködi az esetlegesen megmutatkozó lyukakat. A tárgyi tudásnál azonban fontosabb: mindenekelőtt azt tudja, hogy egy feladatnak sokféle megoldása lehet, és nem retten meg attól, ha ismeretlennel találkozik. Tudja, hogy lehet próbálkozni és tévedni; lehet utánanézni, olvasni; lehet korábbi hasonló tapasztalatokat felidézve analógiás megoldással élni; és ha végképpen megakad, elkerülő utat keresni.

A csoportvezető – maga is a sokat emlegetett Y-generáció tagja – vallja, hogy a világ már csak ilyen. Egy csomó minden történik egyszerre, és azok mind összefüggnek egymással, miközben időben előre-hátra vetülő kapcsolatok szőnek át mindent. Hogyan lehetne hát szétdarabolni, sorrendeket felállítani abban, ami egység, eleven áramlás?

Amikor tehát a Maugliban a táplálkozás témáját járták körül, akkor nem csupán az emésztő szervrendszerről volt szó. Természetesen az étkezési zavarokról és azok okairól való beszélgetések is a témához kapcsolódtak.
– Mi határozza meg az ember saját magáról alkotott testképét, és hogyan függ ez a környezet elvárásaitól, a divattól?
– Előkerült, hogy mi ehető és mi nem ehető az ember és a többi élőlény számára.
– Honnan lehet felismerni, hogy valami ehető, honnan lehet tudni, hogy egy növény vagy állat mérgező? Becsapás, álcázás a természetben és a társadalomban.
– Milyen vallási szabályok határozzák meg a hívő emberek számára, hogy mit ehetnek és mit kell kerülniük?
– Milyen éghajlati, biológiai alapjait lehet találni ezeknek a tiltásoknak?
– Milyen mérgező anyagok vesznek bennünket körül?
– Milyen veszélyt jelentenek az élővilágra a táplálkozási láncba bekerült műanyagok?

Ha összeszedjük, akkor a témához a biológián kívül kémiai, földrajzi, történelmi, társadalmi, etikai tartalmak is kapcsolódtak. Ezek mindegyike megfelelő tantárgyi ismeretként ismerhető fel, azonosítható és tanúsítható. Így lehet, hogy ezen az egy projekten belül valaki tizenegyedikes etika, más tizenkettedikes biológia, ismét más tizedikes történelem, míg valaki kilencedikes földrajz érdemjegyet szerez.

Hogyan lehetne szétválasztani a humánnak nevezett tartalmakat a természettudománytól? A tizenkilencedik században a népek tavasza eseménysorában éppúgy benne van az ipari forradalom által lehetővé tett gyorsabb információáramlás, mint az arab tavasz kirobbanásában az internet. A nyelvújítást kikövetelte a nemzeti irodalom és a tudományok fejlődését, és a gazdag, árnyalt nyelv a kommunikáció alapjaként a különböző társadalmi csoportok párbeszédét is lehetővé tette. Technikatörténet, politikatörténet, irodalomtörténet, történelem. Nyelvészet és szépirodalom. Mindez egyben, szétválaszthatatlanul.

A témák nagyjából előre meghatározottak, de a csoportvezető, a munkatársak, a diákok által bármikor módosítható az előre kitalált menetrend. A módosítás iránya mindig attól függ, mit kezdenek a diákok a témával. Mi ragadja meg őket, merre kanyarodik az érdeklődésük. Ehhez persze nagyon kell figyelni rájuk, nagyon rugalmasan kell bánni az idővel, és széles körű szaktudományos háttértámogatásra is szüksége van a projekt vezetőjének, aki nyilván nem mindentudó.

A rendszerszemlélet érvényesülése

Felvetődhet kérdésként, hogy hogyan épül rendszerré valami, ami ennyire képlékeny. Az online térbe kényszerülve a csoport tagjai – beleértve a csoportvezetőt is – most éppen közös linkgyűjteményen dolgoznak. Weboldalakon, Instagramon, Facebookon, blogokban keresnek és találnak olyan tartalmakat, amelyek kiegészítik, elmélyítik az eddigi témákhoz kapcsolódó ismereteiket. Nemcsak a tudástartalmak miatt fontos ez a közös munka, hanem az információk lehetséges forrásainak felkutatása és a forráskritika gyakorlása miatt is. A linkek gyűlnek és előbb-utóbb rendes tudástár alakul belőlük. Ahogy ezek a linkek különféle szempontok szerint rendezhető, kereshető formát öltenek, úgy áll össze a diákok fejében a világról szóló tudás, amelynek egy része mi tagadás – tananyag is.